Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának halasztásáról - Dr. Hasznos Miklós (KDNP) - a pénzügyminiszterhez - "A stabilizációs döntések megalapozottsága" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3381 lett volna ennek megfe lelő koncepciója, akkor nem lehetett volna ilyen sikeresen megvalósítani ezt a stabilizációt. Éppen ezért az én kérdésem arra irányul, hogy milyen elveket terveztek, és hogyan érvényesítették ezt az úgynevezett stabilizáció megtervezésében. A kérdésem, dac ára annak, hogy itt hangzik el, a Házban, nem politikai jellegű, hanem tényleg, kifejezetten szakmai jellegű. Nem vitatom azt, hogy mit stabilizáltak, nem vitatom azt, hogy hogyan és milyen eredménnyel, hanem tényleg és kizárólagosan arra lennék kíváncsi, hogy milyen világos és számon kérhető elvek és koncepció alapján hajtották ezt önök végre. Legalább azt a négyöt igazi elvet, amely végig mozgatta és meghatározta a kormány egész eddigi gazdasági politikáját, legalább ezeket az elveket hadd ismerjük meg u tólag! A kérdésem arra is kiterjedne, miután megismerjük ezeket a konzekvensen betartott, következetesen megvalósított elveket, tudjuk meg azt is, hogy a hátralévő majdnem egy évben vane szándékuk ezeken bármit is változtatni, esetleg a meglévő és alkalma zott elveket újabb elvekkel fölváltani. Várom az államtitkár úr válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szakmai szempontból a magyar gazdaság '9394re kialakult helyzete egyértelműen szükségessé tette a stabilizációs gazdaságpolitika megvalósítását. Emlékeztetőül szer etném felhívni a figyelmet, hogy '94ben a folyó fizetési mérleg hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, míg az államháztartás hiánya is meghaladta a GDP 8 százalékát. Emellett az eladósodottság színvonala is igen magas volt; a külső nettó adósság közel járt a 20 milliárd dollárhoz, a központi költségvetés eladósodottsága meghaladta a GDP 88 százalékát. Egy súlyosan eladósodott gazdaság esetében a folyó hiányok gyors növekedése rendkívül aggasztó jelenség. A folyamatba történő stabilizációs beavatkozás e lmulasztása igen komoly válságba sodorta volna az országot. A '94re kialakult gazdasági helyzetet - aláhúzom - nem csak a külső és belső egyensúly, illetve eladósodottság kedvezőtlen alakulása jellemezte. A rendszerváltást követő jelentős gazdasági vissza esés után felborultak a gazdaság belső arányai is: a fogyasztás a megtermelt GDPhez viszonyítva például az 1989es mintegy 75 százalékos szintről majdnem 90 százalékra emelkedett, ami nyilvánvalóan fenntarthatatlan. Emellett a vállalkozások jövedelemből v aló részesedése is irreálisan alacsony szintre csökkent. A stabilizációs politika távlati célja a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése, vagyis olyan, lehetőleg minél gyorsabb gazdasági növekedés elérése, amely egyensúlyi szempontból még fennta rtható, azaz, amely elkerülhetővé teszi az elmúlt évtizedekben bekövetkezett cikcakkos növekedési és restrikciós szakaszok váltakozását mutató gazdaságpolitikát. Egyensúlyi szempontból elfogadhatónak tekinthető egy olyan fizetésimérleghiány, amelyet a tar tós működőtőkebeáramlás finanszíroz; azaz, amely nem jár az eladósodás növekedésével. Mindehhez az államháztartási hiány kellően alacsony szintje is szükséges, hiszen az államháztartás és a fizetési mérleg hiánya Magyarországon általában együtt mozog. A s tabilizáció közvetlen célrendszerét '95 elején három fő irány jellemezte: Először: a forint leértékelésével, a csúszóleértékelési árfolyampolitika meghirdetésével és vámpótlék bevezetésével a fizetési mérleg egyensúlyának javítása; másodszor: a vállalkozá sok javára - és ebből következően a lakosság és a költségvetési intézményrendszer kárára - jelentős jövedelemátcsoportosítás megvalósítása a vállalkozások versenyképességének javítása, felhalmozóképességük növelése érdekében; harmadszor: az államháztartás hiányának csökkentésére