Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3294 amelyeket azok fűztek hozzá, akik ezt a dolgot javasolták, és 1991ben elfogadták. Ezt jelenti ez az állítás. Ha ez igaz, akkor érdemes gondolkodni azon, hogyan másképpen. Még egy megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni: elter jedt a közvéleményben és nem alaptalanul, hogy itt azért különbséget kell tenni a nyugdíj- és az egészségbiztosító között; a nagy bajok az egészségbiztosításban vannak, a nyugdíjbiztosítás rendben van. Én azt gondolom - egyetértek azzal, hogy a nagy bajok az egészségbiztosításban vannak, és hogy igazán, hiszen az egészségbiztosítás az, ahol nagyon nagy pénzekkel is gazdálkodik ez az intézmény; a nyugdíjbiztosításnál ez kevésbé van így, mert ott nagyon szigorúan behatárolják a parlament által hozott törvénye k azt, hogy egyáltalán mit lehet csinálni, de azért azt gondolom , az alapproblémája az egész rendszernek az, hogy van egy intézmény, egy közgyűlés meg egy elnökség, amelyik a döntéseket hozza. (20.20) Ugyanakkor ez az intézmény nem igazán felelő s, mert korlátlanul használhatja föl azokat a pénzeket, ami nem az övé. Tehát ez az alapprobléma ezzel a rendszerrel. Ez az alapprobléma nemcsak az egészségbiztosítónál van meg, hanem a nyugdíjbiztosítónál is. Amíg a nyugdíjbiztosító önkormányzat megteheti azt, hogy hoz egy határozatot arról, hogy mennyi legyen a nyugdíjemelés, ezt közzé is teszi, majd közli azt, hogy a forrásokról nem tud gondoskodni, addig ez nem komoly önkormányzat, addig ez nem funkcionális, nem rendeltetésszerű, ahogy a Nyugdíjbiztosí tási Önkormányzat működik, hogy azt mondja: az Országgyűlés meg a kormány legyen szíves a pénzt megszerezni, mi csak azt mondjuk, hogy ennyi a kívánatos. Akkor alapjában véve nemcsak az egészségügyben, hanem a nyugdíjbiztosító esetében sem váltak be a hozz á fűzött remények, és ezért nemcsak az egészségbiztosító esetében, hanem a nyugdíjbiztosító esetében is indokolt elgondolkodni azon, hogy jóe ez a konstrukció. A kialakult helyzetre a hét parlamenti frakcióban, azt kell mondanom, négy megoldási javaslat á ll előttünk; a módosító indítványokból meg a kormány javaslatából négy megoldási javaslat bontakozik ki. Van egy olyan parlamenti frakció, amelynek semmiféle javaslata nincsen, ez a Kisgazdapárt frakciója - nem véletlen, hogy nincsenek itt ezen az esti vit án, ugyanis semmiféle javaslat a Kisgazdapárt és a kisgazda frakció részéről nem hangzott el. Hallottuk a Kisgazdapárt elnökfrakcióvezetőjét mindenféle csúnyát és riasztót mondani a helyzetről, a javaslatról, mindenről, de semmiféle épkézláb vagy nem épké zláb javaslatot, hogy hogyan kéne megoldani a problémát, a Kisgazdapárttól nem hallottunk. Ezen kívül a maradék hat frakciótól négy javaslatot ismerünk, ha jól értem; majd kijavítanak képviselőtársaim, ha valamit félreértettem. Az egyik javaslat az, amit S zilágyiné Császár Terézia a Kereszténydemokrata Néppárt nevében terjesztett elő, és ez lényegében hasonló ahhoz, amit a Magyar Demokrata Néppárt részéről Szabó Tamás terjesztett elő, aminek az a lényege - ha jól értem, majd javítsanak ki, ha félreértettem , hogy majd legyen megint választás, és amíg nincs választás, addig legyen felügyelőbizottság. Nekem - meg nekünk, szabaddemokratáknak, de nekem elsősorban - az a bajom ezzel, hogy ez akkor lenne egy elfogadható és támogatható javaslat, ha tudnám, hogy mi féle választás lesz ez a választás, ha lenne egy világos koncepció azzal kapcsolatban, hogy hogyan is választunk majd társadalombiztosítási önkormányzatot; és itt visszatérek arra a vitára, ami Hegyi Gyula észrevétele körül alakult ki, hogy mi is az a szoc iális választás. Azt állítja a kormány - és ezzel senki nem vitatkozott még ebben az általános vitában sem , hogy Európában egyetlen országban van társadalombiztosítási választás, és ez Németország. Szeretnék ehhez két dolgot hozzátenni. Az egyik az, hogy Németországban csak a nyugdíjbiztosítóra vonatkozik a társadalombiztosítási választás, mert Németországban az egészségbiztosítás nem egységes rendszer, hanem egymással konkuráló egészségbiztosítók vannak, és kiki szabadon választ, hogy melyikkel köt bizt osítást. Az egészségbiztosításnál a dolog Németországban föl sem merül, csak a nyugdíjbiztosításnál, ahol pedig úgy merül föl, hogy listák közül lehet választani, de nem ám a munkahelyen, hanem postai úton; minden munkavállaló,
