Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ):
326 Tehát mi a megoldást továbbra is a Szlovákia által már többször vállalt kötelezettségvállalás teljesítésében, azaz a kisebbségi nyelvtörvény megalkotásában és a kisebbségek által eddig élvezett jogok mara déktalan biztosításában látjuk. Ami a bősnagymarosi kérdéskört illeti, erről hosszan beszéltünk - én magam is - az elmúlt héten a parlamentben. Valószínűleg a képviselő úr és frakciótársai ezen nem tudtak részt venni. Annyit még egyszer szeretnék leszögez ni, hogy itt alapvető félreértés van, és Szénási György szavait is félreértelmezték. Nem alapvetően az okoz kárt Magyarországnak, hogy a per elsőfokú ítélete utáni együttes értelmezésre szakértői egyeztetés folyt, hanem az, hogy ez itt egy belpolitikai vit a kérdésévé vált, és olyan értelmezést és olyan szándékokat tulajdonítottak egyes képviselőtársaink a magyar kormánynak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) és a magyar kormány tárgyaló delegációjának, amely nem felelt meg a magyar kormány szándékainak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden csatlakozva Németh Zso lt hozzászólásához: sajnálatos módon valóban megállapítható, hogy a magyarszlovák kapcsolatokban az elmúlt időszakban kedvezőtlen fejlemények következtek be. Azért is különösen sajnálatos ez, mert egy nagy kontraszt van, hiszen Romániában mintha ellenkező irányú lenne a fejlődés - legalábbis ebben bízunk , tehát ott egy javulás tapasztalható, és ez egy nagy kontraszt. Szeretnék röviden rámutatni egy másik kontrasztra is. A közelmúltban megtörtént a németcseh kibékülés, Kohl kancellár személyesen járt Prá gában. Ez is egy óriási kontraszt, hiszen amíg az egy országot képező Csehszlovákia hirdette ki annak idején a Benedekrétumokat, Szlovákiában mind a mai napig nem törölték el a Benedekrétumokat. Mi úgy véljük, hogy a magyarszlovák kapcsolatok romlásában - amelyek sajnálatos módon a már megkötött alapszerződés ellenére következnek be - azt is kell látnunk, hogy nem ment el a két fél a legmélyebb okok feltárásáig, és ezek között szerepel a sajnos még mindig életben lévő Benedekrétum, mely szerint az ott é lő magyar közösség kollektív bűnösként van nyilvántartva. Mi felkérjük a külügyi kormányzatot, hasson oda, vesse fel ezt a kérdést, hogy egy kicsit a németcseh megbékélés mintájára eltűnjenek ezek az alapvető és a helyzetet rontó, mérgező tünetek, amelyek még mindig megvannak. Mi bízunk abban, hogy a román fejlődéssel párhuzamosan, együtt, valamikor is a szlovákiai magyar kisebbség sorsa is jobbra fordul, de ehhez valóban az kell, hogy a külügyi kormányzat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy l etelt az időkeret.) szóvá tegye a sérelmeket, és az egész parlament egységesen kiálljon a magyar kisebbség érdekeiért. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mészáros Ist ván képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Mint többen utaltak rá, valóban tegnap én magam kértem a külügyminiszter urat arra, hogy a bizonyítványügyben, sőt nemcsak a bizonyítványü gyben, hanem a honfoglalási emlékművek lebontatására irányuló szlovákiai hatósági akciók ügyében is határozottan lépjen föl, és ezzel egyet is értett a külügyminiszter úr, erre ígéretet is tett. Újra le szeretném szögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsé ge a szlovákiai bizonyítványügyet a kisebbségi nyelvhasználat elfogadhatatlan korlátozásának tartja. Örültem annak, hogy tegnap itt egyetértés bontakozott ki abban, hogy a politikusoknak a megoldást kell keresniük és
