Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
3184 rutint, azt a rendőri tapasztalat ot, amit egy év vagy egy évtized vagy két évtized alatt a rendőrök szereztek a pályán, azt a "szimatot", ami alapján egy büntetőügyben a rendőrnek tájékozódási pontjai voltak, nem lehet pótolni egy új rendőrrel, olyannal, aki alig került ki az iskolából. S ajnos, a takarékossági intézkedések a rendőrség szféráját elérték, és igen nagy kárt okoztak a rendőrségen belül. Emlékeztetném önöket, hogy az előző ciklusban is igen nagy bajban voltunk, hiszen a határok megnyitásának és a demokráciának az első hullámába n bizony a bűnözés akkor is növekedett. Viszont voltak olyan kormányzati intézkedések, amelyek csírájában tették volna lehetővé azt, hogy ebben a ciklusban sokkal jobb közbiztonsággal nézzenek önök szembe, hiszen több mint háromezerrel több rendőr került a z állományba az előző ciklusban, és megindult az a rendőrőrsprogram, amiből 200 megvalósult - a programban 400 volt. Miután az SZDSZMSZPkormány eldöntötte, hogy nincs pénz sem a rendőrőrsfejlesztésre, sem a rendőrök megtartására, nyilvánvaló, hogy lehete tlen helyzetbe került a rendőrség. Hogy ez akkor mennyire politikai döntés volt, azt az én szememben az bizonyítja, hogy az utolsó hónapokban már arról hallunk, hogy folytatni fognak egyfajta rendőrőrsprogramot, és több ezer rendőrrel lesz több az utcán. T ehát nyilvánvaló, annak a következményét belátták, hogy a rendőrség visszafejlesztése beláthatatlan következményekkel jár a közbiztonság területén. Nagyon örülök egyébként, hogy ezt fölismerve a kormány pénzt és újabb milliárdokat fog áldozni erre. Nagy ké rdés számomra az, hogy mennyivel kerül többe, hogy ezeket a diplomás rendőröket most megpróbáljuk visszahozni erre a pályára. Nagy figyelemmel kísérem - és ez is a bűnözés elleni egyik eszköz - az igazságügyi reform csomagját is. Szerintem benyújtott formá jában ez a csomag alkalmatlan arra, hogy látható eredményeket mutasson a hatékonyság, a gyorsaság, a felderítési arány vonatkozásában. Úgy ítélem meg, hogy ezt követően is abban a helyzetben vannak a bűnelkövetők, hogy mérlegelnek: van félnivalójuk vagy ni ncs. És ha a mérlegelés eredménye az, hogy a bűncselekmények elkövetőinek kétharmada elkerüli a büntetőeljárást és körülbelül egyharmadánál derítik ki azt, ki a bűnelkövető, ez arra ad inspirációt a bűnözőnek, hogy bizony mérlegeljen úgy, hogy még mindig é rdemes bűncselekményeket elkövetni. Én három területről szeretnék e csomag kapcsán beszélni. Ez a három terület a közmunka, a szervezett bűnözés és a házassági életközösségen belüli erőszak. A törvényjavaslat központi kérdése a szankciórendszer reformja, í gy a közérdekű munka reformja is. Az erre vonatkozó rendelkezések büntetőjogi szakkifejezéssel élve alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletnek tekinthetők. Az alkalmatlan eszköz pedig maga a büntetőjog, amely hiába hoz formális változásokat, nem alkalmas arra, hogy a közérdekű munka alkalmazását valóban elősegítse. Igaz, hogy a törvény több rendelkezésével lehetőséget ad közérdekű munka kiszabására, azonban korábban is adott, a bíróságok mégsem éltek ezzel a lehetőséggel. Kérdés az, hogy miért nem. Aki a munkajog szabályait egy kicsit is ismeri, az megérti. A közérdekű munkát ugyanis erre a célra felajánlott munkahelyeken kell végrehajtani. De a munkáltatók nem sietnek e célra megfelelő munkahelyeket rendelkezésre bocsátani, mert az ilyen elítéltet foglalk oztató a munkajog szabályai szerint tartozik felelősséggel nem csupán a közérdekű munkára ítélt személy károkozásáért, hanem magával az elítélttel szemben is. Egyetlen munkáltatónak sem szükséges megmagyarázni, hogy ez mit jelent. Ilyen körülmények között hidegen hagyja őket, hogy a Btk. hány helyen teszi még lehetővé a közérdekű munka kiszabását; vagyis a reform nem jelent érdemi változást. A módosítás céljával egyetértek, de hangsúlyozom, hogy a büntető törvénykönyv segítségével nem lehet új munkahelyet t eremteni, sőt, vonzóvá sem lehet tenni a munkaadók számára azt, hogy ilyet teremtsenek. A második terület, amivel szeretnék foglalkozni, a szervezett bűnözés és ennek fogalma. Több mint két éve, hogy a nemzetbiztonsági törvénynek egy lábjegyzetében tett kí sérletet a kormány arra, hogy megfogalmazza, mi is a szervezett bűnözés. Akkor ez kudarcba fulladt, részben azért, mert a kormány is belátta, hogy nem illő dolog egy ilyen fontos büntetőjogi kategóriát egy
