Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NEMES MIKLÓS (FKGP):
3122 munkáltatót megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján legfeljebb három évig terheli a munka törvénykönyve 3. § (3) bekezdésében meghatározott köte lezettség. Tekintettel arra, hogy a munka törvénykönyvének nincs végrehajtási rendelete, ezért a pontosabb meghatározás feltétlenül kívánatos. A törvényben rögzíteni kellene azt a minimumot, amelynél - megállapodás esetén - az ellenérték kevesebb nem lehet . A minimum ellenérték összege véleményem szerint a munkavállaló havi átlagkeresetének kétszerese lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a minimális érték meghatározása nélkül a munkavállaló a nála erősebb pozícióban lévő munkáltató akaratának m egfelelő megállapodást is elfogadja, a fent javasolt minimumértéknél lényegesen kevesebb juttatás ellenében is. A minimális ellenérték meghatározása nem kerül összeütközésbe azzal az általános elvvel, miszerint erre a megállapodásra a polgári jog szabályai szerint került sor. A munkáltatók, a különböző állami szervezetek általában választ adnak a munkaviszonnyal kapcsolatos szakszervezeti észrevételekre, javaslatokra. Gondot jelent azonban a gyakorlatban, hogy a szakszervezetek írásos felvetéseire többször szóbeli válasz érkezik a munkáltatóktól, de azokról emlékeztető, jegyzőkönyv vagy egyéb írásos anyag nem készül. Többször előfordult ezzel kapcsolatosan, hogy az adott kérdéssel összefüggésben a munkáltató és a szakszervezet között vita keletkezett. Utólag osan mindkét fél másképpen, a saját érdekeinek megfelelően értelmezi a szóban adott választ, amelyet azonban utólagosan bizonyítani egyik fél sem tud. A viták elkerülése érdekében célszerű lenne a munka törvénykönyve 21. § (1) bekezdésének módosítása kapcs án rögzíteni azt, hogy az illetékes szervnek 30 napon belül írásban kell válaszolnia a szakszervezetek által ugyancsak írásban megtett észrevételekre. Az írásbeliség kötelezővé tétele alkalmas lenne arra, hogy a későbbi jogvitákat a felek elkerülhessék. A munka törvénykönyve 21. §ának módosításával kapcsolatosan a javaslat kötelezővé teszi a munkáltató részére azt, hogy intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalókat közvetlenül érinti, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet tájékozt assa. Közismert azonban, hogy a munkáltatók jelentős részénél nem működik szakszervezet. Ennek hiányában éppen az ilyen munkáltatóknál kerülnek a dolgozók a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, a munkáltatók egyoldalú, sokszor nem kellően átgondolt és gazdaság ilag indokolatlan intézkedései között, például létszámcsökkentés következtében. Erre figyelemmel célszerű lenne előírni azt a kötelezettséget, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nem működik, a munkavállalói csoportot kell az intézkedésről tá jékoztatni. Ezt a változtatást indokolja az az általános tapasztalat is, hogy a munkavállalók gyakran közvetett forrásokból, például a médiákból értesülnek a számukra hátrányos intézkedésekről, mint például a drasztikus létszámleépítés. Ezt a változást, va gyis a munkáltatónak azt a kötelezettségét, hogy intézkedéseiről a munkavállalói csoportot értesítse, a munka törvénykönyve, illetőleg a módosítás egészén célszerű lenne alkalmazni. A javaslat 7. §a a munkáltatóijogutódlással kapcsolatos jogi helyzetet s zabályozza. Előírja, hogy a kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket, a munkarend kivételével, a jogutódlással érintett munkavállalóknak a jogutódlást követően egy évig fenn kell tartani. Ezzel a módosítási javaslattal egyetértek, mert számta lan példa igazolta, hogy a jogutód, főként külföldi munkáltatók legelső intézkedései közé tartozott a munkavállalókra vonatkozó garanciákat tartalmazó kollektív szerződés azonnali felmondása. Megfontolandó, hogy a módosítás hatálybalépése során a folyamatb an lévő perek tekintetében is kötelezővé kellene tenni a jogelőd munkáltató kollektív szerződésének alkalmazhatóságát. Ennek következtében a jelenleg folyó munkaügyi perekben a bíróság annak a kollektív szerződésnek a rendelkezéseit venné figyelembe, amely et a jogelőd munkáltató és a dolgozó megkötött. Ez a javaslat megfelelőképpen szolgálná a munkavállalók védelmét a munkáltatói önkényeskedésekkel szemben.
