Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
3115 alatti fiatal van munka nélkül, nem lehet minta számunkra! Ez jól jellemzi a Magyar Köztársaság felelős kormányának törvényalkotói és kormányzási mentalitását : számára elsődleges szempont az EU és a Nyugat elvárásainak való megfelelés; a kiszolgáltatott magyar munkavállalók helyzetének javítása, átfogó rendezése csak másodrendű kérdés. Ismerjük el, ez a törvényjavaslat lényegi változást, hatékonyabb munkavállal ói érdekvédelmet nem fog eredményezni! Semmi olyan törvényi rendelkezést nem fogalmaz meg, nem terjeszt a magyar törvényalkotók elé, amely segítené a munkavállalók érdekérvényesítő tevékenységét, vagy segítené netán a munkahelyi szakszervezetek megerősítés ét. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt egy törvény megszületik, én úgy gondolom, a törvény előkészítőinek tisztázniuk kell önmaguk és megbízójuk számára, hogy mit akarnak, melyek azok a kérdések és szándékok, amelyeket figyelembe fognak venni munkájuk során. M ire is gondolok? 1. Kik vagy ki a törvény alanya? 2. Kinek vagy kiknek és milyen érdekei sérülnek általában? 3. Milyen célt szolgáljon a törvény? 4. Ki vagy kik legyenek a törvény kedvezményezettjei? 5. A törvény alanyai számára kellően érthetőek é s világosake a törvény előírásai? 6. Milyen intézményi rendszer biztosítja a törvény végrehajtását? 7. Milyen garanciák szükségesek ahhoz, hogy a törvény elérje a célját? Megítélésem szerint a fenti kérdések még csak fel sem merültek az előterjesztő fejéb en, mert ha igen, akkor az előterjesztő szociális érzékenysége, a társadalomhoz való viszonya válik kérdésessé. Melyek azok a kérdések és törvényi elemek, amelyekkel nem foglalkozik a munka törvénykönyve, így az továbbra nyitva hagyja a munka világa objekt íve hátrányos helyzetű csoportjának társadalmi, szociális és egzisztenciális problémáit? 1. A munkabérnek a munkavállaló számára minimálisan milyen költségeket kellene fedeznie? 2. Mi legyen azokban az üzemekben, ahol a munkáltató nem akar kollektív szerző dést kötni? 3. Milyen szankcióra számíthat az a munkáltató, aki ellehetetleníti üzemében a szakszervezeti tevékenységet? 4. Milyen magatartást kell tanúsítania a munkavállalónak, szakszervezeti tisztségviselőnek ahhoz, hogy rendkívüli felmondással, jogszer űen elbocsáthassa a munkáltató? 5. Milyen mélyre kell hajolnia, megalázkodnia ahhoz a munkavállalónak, hogy a munkahelyét ne veszítse el? 7. Mik azok az egyéni munkavállalói jogok, amelyek védelme elsőbbséget élvez? 8. A munka törvénykönyvéhez szorosan tar tozó más törvények - mint például a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény - miért nem egységes részei a munka törvényének? (18.30) 9. Miért nincs a munka törvénykönyvében egyetlenegy olyan szankció, passzus sem, amely a munkavállalót egyért elműen és világosan védi a munkáltató túlkapásaitól? Tisztelt Képviselőtársaim! Még nagyon sok kérdés van, ami megválaszolásra vár. Ameddig a félelem a meghatározó a munkahelyeken, amíg a törvényalkotói munkában az állampolgárok biztonságát szolgáló jogos elvárások csak másod- és harmadrangú szempontok, addig a demokrácia csak fikció. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önökön múlik, hogy milyen törvények születnek vagy nem születnek meg. Ha jól belegondolok, akkor nem lehetnek elégedettek önmagukkal, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha mindennek következtében nem egy ország aktív korú polgárainak jelentős része válna feleslegessé.
