Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TOKAJI FERENC (MSZP):
3116 Amikor a munka törvénykönyvéről beszélünk, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy a munka világának egyéb igen fontos kérdéseiről ne ejtsek szót. Még véletlenül sem tapasztalható az a politikai szándék, hogy tiszta jogi, gazdasági és adóviszonyok között éljenek az állampolgárok, hanem az, hogy folyamatos fenyegetettség alatt, bizonytalan lét- és szociális körülmények között legyenek ta rtva, és hogy minél több jogcímen lehessen őket gúzsba kötni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy milyen bonyolult és körmönfont adójogszabályaink vannak, akkor tovább erősödik bennem a gyanú, hogy ez nem véletlen, hanem egy tudatos politikai szándékkal állunk szemben, aminek az a célja, hogy az állampolgári félelmet fenntartsa. Az önök által képviselt gazdaságpolitika lényegében a munkavállaló egyéni helyzetét veszi alapul, és nem számol a munkavállaló családi helyzetével, kötelezettségeivel, a megváltozott sz ociális és gazdasági viszonyokkal. A jelenleg érvényes jövedelempolitika a szocializmusban lecövekelt elvek szerint működik még ma is. Egyrészt továbbra is a kétkeresős, kétgyermekes családmodell van figyelembe véve, ami ma már rég nem igaz, hanem inkább a z egy kereső és a három eltartott az általánosabb, ám a legalsóbb társadalmi rétegekben a járadékból és segélyekből élők száma is jelentős. Mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy továbbra sem tisztázott, hogy a magyar munkavállaló bérében mi foglaltatik be nne, milyen költségeket ismer el a bérpolitika. Ez az a kérdés, amelyet széles ívben igyekeznek önök elkerülni, illetve a pénzügyi kormányzat. A hivatalos álláspont csak annyi, hogy a béreket a piaci viszonyok alakítják, kivéve a minimálbért, ami inkább a társadalombiztosítás szempontjából fontos kiindulási alap, és vajmi kevés köze van a munkavállaló és annak családjának megélhetését biztosító költségek fedezésére. Azt hiszem, még nem felejtették el igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a szocializm usban a munkaerő nem volt áru, sőt tagadták ezt, ezzel megmagyarázva az alacsony béreket. Most áruvá vált, miközben reálértékben az előző rendszerhez képest is folyamatosan csökken a magyar munkaerő ára. Más szóval a bérből és fizetésből élők és főleg a te rmelő szférában foglalkoztatottak társadalmi értéke, hasznossága értékelődött le. A társadalmi hasznosság vonatkozásában bekövetkezett devalválódási folyamatot ilyen formában és ilyen összefüggésben a hivatalos politika nem vizsgálja, főleg azért, mert min d szakmailag, mind morálisan alapjaiban ásná alá a rendszerváltást és az azt levezénylő hatalmi szféra tekintélyét, ami egyfajta beismerése lenne a vezetők alkalmatlanságának. Ideje volna politikailag is kimondani, hogy a munkaerő áruvá vált, és a benne ér vényesíthető költségek meghatározhatók. És annak érvényesíthetősége nemcsak bérharc kérdése, hanem egy átalakulóban lévő gazdaságban alapvetően gazdaságpolitika. Társadalom- és gazdaságfilozófiai kérdés is egyben, és az infláció arányában történő bérindexá lás követelése nem számít társadalomellenes bűntettnek. Nem azt állítom, hogy a tárgyalt előterjesztésnek nincsenek pozitívumai. Csak annyit állítok, hogy ez a módosítás megkésve és hiányosan került elénk, és a jelenlegi áldatlan állapotokat a munka világá ban nem szünteti meg, sőt rendezését sem segíti elő. Sajnos azt kell mondanom, ez a törvénymódosítás nem sok vizet zavar a munka világában. És tartok tőle, hogy ameddig a munkavállalók problémái iránt ilyen empátiaképességgel rendelkező kormány fog kormány ozni, addig sok jót nem várhatnak a bérből és fizetésből élők, és ne csodálkozzunk azon, hogy a munkáltatók lábbal tiporják a munkajogokat. A munka törvénykönyvét egyértelműbbé és átfogóbbá kéne tenni. Ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy az Országgyűlés munkaügyi bizottsága külső munkatársakat vegyen igénybe, és módosítsák ezt a benyújtott javaslatot, bővítsék ki. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen képviselő úr felszólalását. Kétperces reagálá sra megadom a szót először Tokaji Ferenc képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. TOKAJI FERENC (MSZP) :
