Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - Az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
3061 félrevezetése folyna a közvéleménynek, mint a vadászat, elsősorban a legfontosabb tények és körülmények tudatos elhallgatása, másrészt az adott információk egyoldalú, sokszor hamis beállítása útján. Aki a legmagasabb szinteken is érvényesülő visszaélésekre rámutat és azt megszüntetni kívánja, az magára zúdítja a vadászlobb y haragját. Természetesen arról a vadászlobbyról van szó, amely a rendszerváltozás előtt a maga vezetői kiváltságaival együtt megteremtette kiváltságos helyzetét a vadászat területén is; akiknek a kezében volt a vadászat irányítása a legjobb területeken, a kik az ingyen szórakozás mellett jelentős, sokszor elsősorban társas pénzjövedelmet és vagyonfelhalmozást tudtak elvégezni az úgynevezett vadgazdálkodás, a külföldiek vadásztatása révén. Ez az egyesek szerint találóan nómenklatúravadászcsapatnak nevezett csapat elérte, hogy egy kétarcú törvény szülessen 1966ban, amely egyrészt ugyan lehetővé teszi a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos érdekegyeztetések tisztességes lefolytatását és elfogadható megállapodások létrehozását, másrészt számtalan joghézagga l teletűzdelve rengeteg visszaélésre ad lehetőséget. Már a vadászati területek kialakítása során nagyon sok probléma és zűrzavar keletkezett. A törvény a megyei vadászati felügyelőknek ezen a téren a magyar jogalkotásban szinten példátlan rendelkezési jogk ört adott. Növelte ennek a túlhatalomnak a veszélyét, hogy hiányzott a másodfok, a sérelmezett döntések jogorvoslatára csak bírósági úton nyílt lehetőség, tulajdonképpen a területkijelölési folyamatok után. A bíróságok ugyanis a benyújtott keresetekkel csa k 1997. március 1. után, azaz a törvény hatálybalépését követően foglalkozhattak. Nem kívánom sorolni a törvény végrehajtásakor tetten érhető törvénysértéseket, a törvényben foglalt vagy a törvény elfogult végrehajtásából adódó törvényes igazságtalanságoka t, hiszen most egy másik, egy újabb vadászattal kapcsolatos törvényjavaslatról tárgyalunk, az országos magyar vadászkamaráról szóló törvényjavaslatról. Azért tartottam mégis szükségesnek elmondani az eddigieket, mert csak az ezen a területen kialakult hely zet ismeretében, annak a tükrében lehet véleményt mondani a vadászati kamaráról, annak törvényi úton való létrehozásáról. Ahogy említettem, március 1jén lépett hatályba a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törv ény. A végrehajtásért felelős minisztérium a tapasztalatok szerint csak... nem csak: gyakran - enyhébben fogalmazok: gyakran - késve tudja a felmerült gondokat megfelelő mederben tartani, illetve a történéseket megfelelően koordinálni. Késve vagy az utolsó pillanatban kiadott, vegyes tartalmú miniszteri rendeletek, lezáratlan ügyek tömkelege, bírósági perek, indulatok, helyüket kereső földtulajdonos és nem földtulajdonos vadászok, alakuló egyesületek nehezítik a tisztánlátást a nagy hagyományú magyar vadgaz dálkodás és vadászat területén. A magyar vadászkamaráról szóló törvényjavaslatot benyújtó képviselőtársaim azon szándékát, hogy a magyar vadászok érdekképviseletének ellátására egy egységes szervezetet hozzanak létre, mindenképpen pozitívan kell értékelni. A javaslat szövegezéséből kitűnik, hogy a kamara a jelenleg megosztott vadászati érdekképviselet egységesítését is szolgálná. Ez elfogadható törekvés, de az érdekképviseleti szervezetek tradicionális és egyéb viszonyait vizsgálva több aggály merül fel a megfogalmazott cél tekintetében. Az előzőekben ecsetelt jelenleg kialakult kissé kaotikus helyzetben egy kellőképpen nem előkészített, pontos hatástanulmányokkal nem elemzett törvény elfogadása szerintem csak tovább növelné a vadászatban kialakult rendezet len helyzetet. Az 1996. évi LV. törvényben rögzített, de a gyakorlatban még nem vagy gyengén működő hatósági jogkörök jelentős részét a javaslat a kamara jogkörébe utalná. Felvetődik a kérdés, időszerűe ez a hatáskör át, illetve felruházás. Az előterjesz tő képviselőtársunk érvelésében meggyőzően úgy hangzik, hogy időszerű. Nekem más a véleményem. A kormányzati egyetértés talán azt jelenti, hogy feleslegessé vált a Földművelésügyi Minisztériumban a vadgazdálkodási főosztály, és talán napirendre került az e rdészeti hivatalba való beolvasztása? Lehet, hogy ez racionális lépés lesz, hiszen valóban sokkal kisebb lesz a funkciója ennek az osztálynak és az egész hatóságnak, hogyha a kamarai törvényt elfogadja a Ház.
