Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - Az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter:
3062 Sok a megválaszolatlan és a nyitott kérdés. Ezé rt fogalmazódik meg a gyanakvás: mi is az igazi, de jól eltakart célja az országos vadászkamara létrehozásának? A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben a régi vadásztársaságok elég sok előjogot kaptak ahhoz, hogy a be folyásukat vagy vagyoni előnyeiket megtartsák. Gondoljunk csak a vadászterületekkel kapcsolatos előbérleti jogra vagy az új birtokba lépő, bérleti, illetve vadászati jogot elnyert társaságok kényszervásárlási kötelezettségére! Úgy látszik, ez nem elég - mo ndja és írja is nekem egy érdekképviseleti vezető. Ő úgy látja - nem akarom felolvasni a levelét, de rendelkezésre állok, megmutathatom , hogy a nómenklatúravadászok át kívánják menteni a befolyásukat és a felhalmozott vagyonukat egy olyan szervezetbe, amelynek ráadásul a finanszírozását részben az állami bevételek átcsoportosításával kívánják megoldani. A törvényjavaslat elfogadása hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a vadászegyesületeket, amelyek most alakultak és alakulnak vidéken, továbbá azokat a va dászokat, akik most szeretnék elkezdeni ezt a nemes sportot, élve földtulajdonhoz kötött vadászati jogukkal. Ezt a feltételezett szándékot látszik igazolni a törvényjavaslat 29. § (3) bekezdése is, amely szerint csak azok az érdekképviseleti szervezetek k épviseltethetik magukat - legalább egy taggal - az országos előkészítő bizottságban, amelyeknek legalább 100 tagja van. Köztudott ugyanis, hogy a most alakuló kis társaságok mint bejegyzett egyesületek - ahol ez megtörtént és ahol ezt megteszik - lényegese n kevesebb taggal rendelkeznek. Tisztelt Ház! Az elmondott indokok alapján a Országos Magyar Vadászkamara törvényben rögzített létrehozását elsietettnek tartom. Először végre kell hajtani a '96. évi LV. törvényt, stabilizálni kell a helyzetet - ha kell, er őteljesebb állami szerepvállalással vagy beavatkozással a vadászat területén , meg kell szüntetni a jelenlegi zavarosban történő vadászatot (Mészáros Béla: Ott inkább halásznak!) , és majd ezek után, egy részletes... - néha vadásznak is a zavarosban! - és alapos hatásvizsgálat birtokában kell ismét tárgyalni a javaslatról. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy aki hozzá kíván szólni, előre jelezze, hogy a Házszabály sorrendjét tartani tudjam, vagyis a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket tudjam váltogatni. Nagy Frigyes miniszter úrnak adom meg a szót. (18.30) DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisz telt Képviselő Úr! Röviden szeretnék reflektálni arra, amit elmondott: valóban, a vadászat egy rendkívül ingoványos terület. Különösen azért, mert össze lehet benne keverni az etikai és a jogi kérdéseket, és most is ezen van a legtöbb félreértés. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a jogi normatívákat követi, nem az etikaiakat. Az etikai normákat a vadászoknak kellene követniük, nem pedig a hivatalnokoknak. (Taps a kormánypártok soraiban.) Való igaz, hogy egy csomó olyan döntést ke llett meghozni a földművelésügyi hivataloknak - térképeket kellett rajzolni, területeket kijelölni , amelyekben nagyon sokan nem tudtak megegyezni. Mi azt mondtuk: kérem, ha nem tudnak megegyezni, megvan a jogi lehetőség, forduljanak a bírósághoz. Az eset ek körülbelül 10 százalékában bírósági eljárás fogja ezt a kérdést rendezni, mert a földművelésügyi miniszter sem óhajt olyan intézkedéseket tenni, hogy előveszi a telefont, odatelefonál és utasítást ad, hogy hogy jelöljenek ki egy területet vagy hogy nem. Ahol nem tudtak megegyezni, ott majd a jog útján lehet ezt a témát rendezni. A kormány - és a Földművelésügyi Minisztérium is - azért támogatja a vadászkamarát, mert úgy érzem, hogy egy kamarai szervezet talán valamelyest be tud segíteni a kérdések tiszte sséges, etikai megítélésébe is; másrészt pedig valóban szeretnénk hatásköröket leadni. Nem szerencsés, ha olyan hatásköröket, amelyek az egész ország területére érvényesek, és vidéken működő tevékenységre
