Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP):
2988 törvényből beemeli a munka törvénykönyvébe ezt a témát, ennek számos következménye van, mert ezt végig kell vinni azokon a helyeken, ahol korábban erre hivatkozás volt. Szeretném jelezni, hogy ez a '95ös, '96os módosítás, ami már érintette a munka törvénykönyvét, egyáltalán nem maradt benne nyom nélkül. Tört ént ugyanis az, hogy amikor a kormány erős felindulásában elhatározta, hogy meg fogja szüntetni az átlagkeresetet mint intézményt, és helyette a távolléti díjat vezeti be, akkor ennek a következetes végigvezetése elmaradt. Ha vissza tetszenek rá emlékezni, vagy esetleg valaki veszi a fáradságot és fellapozza az akkori parlamenti jegyzőkönyveket, látja, hogy már akkor utaltunk rá, hogy rendben van, ha ez az elhatározás, hogy távolléti díj legyen az átlagkereset helyett, akkor a betegszabadságnál is ezt kelle ne alkalmazni - ennek ellenére a betegszabadságnál megmaradt az átlagkereset. Ez a mostani javaslat ezt érinti, és a betegszabadság tekintetében is átlagkereset helyett távolléti díj lesz, természetesen a százalékos mérték megfelelő, korrekt kiigazításával . De vonatkozik ez más részre is, ugyanis amikor a munka törvénykönyvének '96os módosítása átírta a 107. § pontjait, akkor ott egy kiegészítés történt, de egy későbbi részben, a 151. §nál, ahol visszahivatkozik a 107. § pontjaira, ezt a módosítást már ne m vezették át. Észlelve ezt, a javaslat most e tekintetben is tartalmaz egy tűzoltó intézkedést, de jelezni szeretném, hogy rosszul, ugyanis a hivatkozott pontot rosszul jelölik meg. Ha így kerül elfogadásra, ahogy a jelenlegi javaslat tartalmazza, akkor e z további problémát fog jelenteni. Tehát ha a 107. §ra hivatkozik vissza, akkor ott nem a g), hanem a h) pontnak a megfelelő rendelkezéseit kell majd alkalmazni. Jelezni szeretném még azt is, hogy annak idején, amikor olvastuk egy kormányhatározat nyomán, hogy a jogalkotási törvénnyel ellentétben a törvényelőkészítési munka szakmai felügyelete a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, egy interpellációban megkérdeztük az igazságügyminiszter úrtól, nem tartjae ezt egy veszélyes tendenciának. Ő akkor azt mondta , hogy nem. Sajnos azóta számtalan jel mutat arra, hogy azáltal, hogy az Igazságügyi Minisztérium kezéből kikerült ez a felügyelet - az előbb éppen a vámtörvénnyel kapcsolatban is történt erre utalás , a jogszabályelőkészítés szakmai munkája több helyen hiányos. Ha most megnézzük e javaslat 4. §át, nagyon érdekes például maga a technika. A javaslat 4. §a azt mondja: a munka törvénykönyve 28. §a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése pedig (4) bekezdésre változik. Azt lehetne mondani, hogy ez a jogtechnikai megoldás tulajdonképpen jó. Más kérdés, hogy ha elővesszük a jelenleg hatályos szöveget és hozzáolvassuk ehhez a módosításhoz, akkor kiderül az, hogy egyszerűbben is meg lehetett volna tenni ezt a módosítást, ill etve a kívánt hatást egyszerűbben is el lehetett volna érni, mert itt a munka törvénykönyve 28. §ának már a (2) bekezdése is azzal az utalással kezdődik, hogy: az (1) bekezdésben meghatározott védelem. Most lesz majd egy (3) bekezdés, amelyik ugyancsak az zal fog kezdődni, hogy: az (1) bekezdésben meghatározott védelem. Ha tehát ennek a (3) bekezdésnek - ami most fog bekerülni a javaslat elfogadása után - a második fordulatát hozzáillesztik a jelenleg hatályos szöveg (2) bekezdéséhez, ugyanaz a hatás lett v olna a végeredmény, és nem kellett volna ilyen bonyolultan megfogalmazni az új (3) bekezdést. Sajnos nagyon érdekes viszont a javaslat 5. §a, ahol megint a hatályos szöveg kiegészítése és megtoldása szerepel. A javaslat azt mondja az 5. § (2) bekezdésében , hogy a munka törvénykönyve 34. §ának (6) bekezdése helyébe egy (8) bekezdés kerül, ellentétben az előző megoldással, mert nem a (6) bekezdés helyébe kerül a (8) bekezdés, hanem kiegészül ez a szabályozás egy új (6)(7) bekezdéssel, és akkor a jelenlegi (6) bekezdésnek a számozása automatikusan (8) bekezdésre változik. Tehát két egymást követő paragrafus után egymásnak teljesen ellentmondó jogtechnikai megoldásokkal operálnak, illetve próbálják megoldani a változtatást. De van leírási hiba is, mert a java slat 17. §ában a munka törvénykönyve 100. §ának (3) bekezdésére történik visszahivatkozás, s ott az a) pontban 9. § szerepel visszaigazolásként a hatályos szövegre, pedig az nem a 9., hanem a 90. §. Lehet, hogy ez egy kis eltérés, de gondolom, hogy a gya korlati alkalmazásnál esetleg lehetne belőle probléma is.
