Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
296 akkor elmondta azt, hogy amikor Amszterdamban bement az építési hatósághoz, akkor ott egy fiatal aktatologató bürokrata ránézett, azt mondta: ja, ön az a műemlék... Mire azt mondta a nagykövet úr: kérem szépen, én nem műeml ék vagyok, csak műemlékben lakom, ami nagy különbség. Ebben a szellemben természetesen a szűkebb környékemen, a Budai Várban lakó állampolgárok és társadalmi egyesületek úgy gondolják, hogy az a tény, hogy ők a Budai Várban laknak, az nagy megtiszteltetés, de ettől természetesen állampolgári, lakói jogaikkal ők is szeretnének élni, és otthonosan szeretnénk élni azokban a házakban, amelyeket több évszázadon át végül is a bennük levő polgárok őriztek meg olyannak, amilyenek, és nem valamiféle műemléki hivatal - bár minden tiszteletem természetesen a műemléki hivatal kiváló munkatársaié. (21.00) Ezért néhány módosító indítványt fogok beterjeszteni, részint azok alapján, amit gondolok ezekről, részint pedig a Budai Várban lakó állampolgárok és társadalmi egyesül etek közreműködése alapján. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár Magyarország nem dicsekedhet olyan remekekkel, mint a piramisok, mint a nagy világhírű gótikus katedrálisok, mint az egészben megmaradt reneszánsz városnegyedek, mégis ami van, az méltó a védelemre, nem holt tárgyként, hanem élő, a mai emberek által használt műemlékként, és ugyanúgy igazként kell elfogadnunk egy műemléket nemcsak és kizárólag régisége, hanem építészeti és szellemi értékei, sajátos hangulata, a múlt és a jelen embere it összekötő kulturális híd szerepe miatt is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DÖGEI IMRE (FKGP) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Ebben a késői órában mindenképpen fontos lesz elmondani azt, amit a műemlékek jellege, a műemléképületek megérdemelnek, különösen is azért, hogy az egyházi jellegű műemlékekről kívánok önöknek szólni. 1. A második világháborút megelőző idő ben a magyar történelmi egyházak működésének személyi és tárgyi feltételei biztosítottak voltak. A háború után azonban olyan pusztítás vette kezdetét, amely még a háborús sebeknél is mélyebb nyomot hagyott az egyházak életében. Drasztikusan megszüntették a gyülekezeteket, egyesületeket, az egész országban egyetlen éjszaka alatt elhurcolták és internálták a szerzeteseket, lelkészeket. Elkobozták az ingóságaikat, elvették a szociális és egészségügyi intézményeiket, iskolákat, főiskolákat, kollégiumokat, majd az egyházak legfontosabb anyagi alapját, a földbirtokokat. Következett a negyven évig tartó vegetáció, az egyházi műemlékek állagának megóvására irányuló törekvések szerény eredményekkel járó időszaka, amikor az egyházak működésének tárgyi és személyi felt ételeit a hívek szerény adományai biztosították. 2. A rendszerváltást követően hamarosan elfogadta az Országgyűlés ezt a törvényt, amely megszabadította az egyházakat az állam elnyomásától, és lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást. Az 1990. évi V. törvé ny preambuluma hangsúlyozta, hogy a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek, a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési, oktatási, szociá lis, egészségügyi tevékenységet is ellátnak, és jelentős szerepet töltenek be az ország életében, a nemzeti tudat ápolása tekintetében. A törvény egyértelművé tette az állam és az egyház viszonyát, és hangsúlyozta, hogy az egyházak, az egyházi jogi személy ek intézményeket létesíthetnek és tarthatnak fenn, továbbá azt, hogy céljaik megvalósításához szükséges mértékben gazdálkodhatnak, az egyházi célra használt épületeket részlegesen hasznosíthatják, temetőket tarthatnak fenn. E törvény kihirdetésével tehát l ehetővé vált az egyházi ingatlanok, köztük a műemlékek fokozottabb védelme, állagának megóvása, felújítása.
