Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
295 adni. Rossz példa annyiban, hogy már a második világháború során, a bombázások következtében átépítették, és brutális, rusztikus modernségéből már akkor is sokat lefaragtak, és ez jele annak, hogy saját korában mennyire nem becsülnek egy épületet. A Kútvölgyi úti kórház 1941ben épült Csánk Elemér tervezésében. Aki nem ért az építészethez, nem foglalkozott vele, aligha tudja az átlagos kórházlátogató, hogy nem évtizedekkel később, hanem már 1941ben épült. Annyiból esetleg tudhatja, hogy ma is kiváló minőségű, ma is jól van megépítve, ma is jól szolgálja a funkciót; azt a fajta igényességet sugározza, ami sajnos később nem mindig jelent meg építészetünkben. Egy sarokra innen a Pénzi ntézeti Központ épülete, Lauber László és Nyíri István munkája, 1940ben épült, a kor egyik legmodernebb épülete volt Budapesten. Kifejezett valamit abból az új funkcionális, tiszta és racionális korból, amelyben reménykedtek akkor a progresszív erők, és a mely - mint tudjuk - évtizedeken át nem valósult meg Magyarországon. Molnár Farkas villája a Lotz Károly utcában 1933ból; akkor minden létező díjat meg is nyert az építészettörténet, az építészek nemzetközi szervezeteitől; nagy kár, hogy nem sokkal többen ismerjük, értékeljük, mint ahányan ebben a parlamentben most ezt a vitát hallgatjuk. 1945 - a ostrom vagy a felszabadulás, ahogy tetszik - után is épültek szép épületek Magyarországon. Ismét meg kell említeni egy olyan épületet, amelynek sorsáért már kife jeztem aggódásomat ebben a Házban; akkori és mostani nevén Erzsébet tér, közben Engels térnek is hívták, mindenesetre ezen a téren van Nyíri István buszpályaudvara 1949ből, a magyar funkcionalizmus egyik kis remeklése. Nagyon nem szeretném, ha lebontanák, nagyon szeretném, ha megmaradna műemléki védelme, akár olyan formában is, hogy nem buszpályaudvarként, hanem a felépülendő Nemzeti Színház valamelyik melléképületeként hasznosítanák. Még a szocreál idejében is épültek igényes épületek Magyarországon, Rima nóczy Gyulának a Műegyetem déli szárnyán épített három pompás épülete talán az utolsó stílusépítészet Magyarországon, amelynek az emlékei megmaradtak. Talán műegyetemi építőmérnöki hallgatói diákkorom iránti nosztalgia is mondatja velem, hogy a Stoczek utc ai egyetemi épület 1949ből Janáky István tervezésében, ha nem Magyarországon, nem Budapesten, hanem Angliában, Helsinkiben vagy New Yorkban épült volna fel, akkor a magyar építészek, építészhallgatók ma másolnák, fényképeznék, és áhítattal néznék, hogy va lahol ilyet is építettek. Végül pedig - nem akarván húzni tisztelt türelmükkel engem megtisztelő képviselőtársaim figyelmét - tizenkettedikként megemlíteném Csaba László megejtően puritán, tiszta vonalú, a zempléni tájban finom ecsettel rajzolt hollóházi r ómai katolikus templomát 1966ból. Fiatal autóstopos diákként abban a szerencsében részesültem, hogy éppen az a plébános úr vett fel a kis bogárhátú Volkswagenjébe, aki megépíttette ezt a templomot a faluban; a falu konzervatív köreinek tiltakozása ellenér e egy modern templomot hozott létre. Fiatalon el is hunyt a plébános atya. Talán példája elég arra, hogy megemlítsük, hogy a szép épülethez nagyon sok minden kell, persze pénz meg terv meg építész, de kell bátor és merész építtető is, aki túllát napjai köt öttségein. Ilyen és hasonló XX. századi épületek szerintem megérdemlik a műemlékvédelmi védettséget is. Még inkább megérdemelnék természetesen a közfigyelmet és azt, hogy a magyar építészet, a magyar kultúra megbecsült részei legyenek. Persze az is kívánat os ehhez, hogy a magyar kultúrát is becsüljük meg érdemei szerint. Második pontban egészen röviden szeretnék arról szólni, hogy természetesen a műemlékekben, amennyiben lakóházak, akkor emberek élnek, amennyiben iroda, múzeum, hasonló van benne, akkor dolg oznak ott emberek, akiket természetesen érdekel az, hogy hogyan tudják belakni emberien a teret. Volt egy holland nagykövet Magyarországon az 1980as évek derekán, aki jól beszélt magyarul, és egy interjút készítettem vele a műemlékekről általában, arról, hogy hogyan látja Budapestet, és
