Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
294 szerencsére, mondjuk, egy barokk templom esetében nem jut eszébe senkinek, vagy keveseknek, vagy nem azoknak, akik befolyással bírnak. Sok szép régi barokk templomunk van, sok olyan barokk templom is van, amely építés zettörténetileg különösebben nem érdekes, fontos, de természetesen az adott településen szeretik, becsülik és ilyen értelemben sajátjukénak tekintik. Ugyanakkor a polgári repülés hőskorából, a magyar repülés kezdeteiből egyetlen repülőterünknek a forgalmi épülete maradt meg, a budaörsi repülőtérnek az 1936ban épült forgalmi épülete, Bierbauer Virgil és Králik László építészek kiváló alkotása. (20.50) Azt hiszem, a maga nemében ez a repülőtéri forgalmi épület ugyanúgy méltó a nemzet, a szakma megbecsülésére , mint bármelyik előző századokból származó épület. Ebben a Házban nagyobb hallgatóság előtt, mint most, sok vita folyt a két háború közötti korszak, az úgynevezett Horthykorszak megítéléséről. Nem kívánom a jelzőket visszaidézni. Az biztos, hogy aki ért az építészettörténethez, foglalkozott életében építészettel, az a harmincas évek modern bauhausos, funkcionalista épületeiről egészen más képet alkot magának erről a korról, pontosabban tudja, hogy mind a mellett a történelmi tragédia mellett, amelyről ann yi szó esik, létezett egy modern polgári európai építészet Magyarországon, és létezett nyilván mögötte egy komoly szellemi kör is, amely ezt élvezte, használta, örült ennek. Türelmükkel élve, vagy talán visszaélve, e kései órán, nem utolsósorban a jegyzőkö nyv kedvéért, azért, hogy ne csak politikai viták örökítessenek meg benne, hanem a XX. századi magyar építészet néhány nagy alakja is, csapongó és vitatható szubjektív ízlésem alapján tizenkét olyan XX. századi magyar épületet szeretnék megemlíteni, amelye k formai besorolásuktól függetlenül a magyar építészettörténet és a magyar nemzeti kultúra részei. Számomra mind a tizenkettő műemlék, és őszintén remélem, hogy azok, amelyek nem szerepelnek még a műemlékek listáján, azok is fel fognak rá kerülni. Önmagunk at becsüljük meg, ha a XX. századi műépítészet és vele együtt természetesen az építészeti kivitelezés, az épületgépészet és a belső építészet remekeit is megbecsüljük. Az új építészeti törekvések Magyarországon már az első világháború előtti években is meg jelentek; a század első másfél évtizede egyébként is a magyar kultúra egyik legizgalmasabb és ma igen kevéssé ismert időszaka volt, amelyet az első világháború, majd Trianon lényegében teljesen letarolt. Lajta Béla Vas utcai iskolája - nem messze innen a P arlamenttől - 1900 és 1913 között merész és mesteri tömegkompozíciójával valóban az európai építészet egyik legértékesebb alkotása abból a korból. Medgyaszay István nemrég felújított veszprémi színháza 1908ból a vasbetonépítészet és a népi építőművészet, tágabban a modern technológia és a magyar nemzeti hagyományok kiváló ötvözése. Málnai Béla Nádor utcai banképülete a Nádor utca és a Mérleg utca sarkán - az egyik parlamenti párt székházához nagyon közel - a század első évtizedéből való igen kiváló épület modern tömbjével, sima vonalú, számomra legalábbis igen szép, vonzó kubusával. De a műemléki törvényre utalva hangsúlyozottan kell megemlíteni a Greshampalotát, szintén nem messze a Parlament épületétől, Quittner Zsigmond remek épületét 1907ből, amely B udapest egyik ékköve lehetne, KözépEurópa egyik legszebb épülete lehetne, ha felújítására sor kerülne. Mai állapotában elszomorító jele annak, hogyan pazarlunk kincseinkkel, értékeinkkel. Ennél sokkal kevésbé értékes épületekkel más középeurópai és nyuga ti nagyvárosokban dicsekednek, büszkélkednek. A két világháború közötti építészetből - hangsúlyozottan szubjektív ízlés alapján - mindenképpen a városmajori templomot említeném, Árkay Aladár és Árkay Bertalan épületét 1932ből. Ez egy szívbe markolóan font os épület annak számára, akinek az építészet legalábbis valami örömet is tud
