Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - Döntés napirendi javaslattól eltérő indítványokról - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
2926 Egyébként én még tovább hallgattam volna néh ány Fideszes és SZDSZes dialógust, hiszen elénk rajzolódott volna egy történelmi tabló, melynek az ecsetvonásait semmiképpen sem nekem kellett volna még néhány színnel megerősítenem. Nos, tehát mindezt lehet, a cél azonban az, tisztelt Országgyűlés és ked ves képviselőtársaim, hogy egyetértünke abban, hogy a médiatörvényt be kell tartani, és hogy nekünk az Országos Rádió és Televízió Tanácsot mint testületet nem szeretnünk kell, hanem támogatnunk és erősítenünk kell a médiatörvény végrehajtásában akkor is, ha nagyon komoly érdekcsoportokat - és hangsúlyozom, pénzről van szó! - zavar, idegesít, hiszterizál, mindent megtesznek a végrehajtás ellen s a többi, lassítják azt. Tehát abban egyet tudunke érteni, hogy a médiatörvényt be kell tartani, strigulázni leh et, gyűjteni lehet a módosítandó pontokat, hogy egy arra alkalmas időpontban a médiatörvény módosításra kerülhessen - természetesen minél szélesebb egyetértéssel. És egyetértünke abban, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületet munkájában, hiányosság aiban felsorolt önkritikus észrevételeivel, adott esetben belső pénzügyi nehézségeivel együtt, az általa képviselt iránnyal együtt, tehát a mérleg mindkét serpenyőjében lévő negatívumok és pozitívumok egyidejű figyelembevételével az ORTTnek mi itt a fülét húzgáljuk, rugdossuk, ütögetjük, ráolvasunk, vagy pedig azt mondjuk, hogy ez a médiatörvény, úgymond, a közös munkánk - bár a felelősség arányait vitatnám , ez az Országos Rádió és Televízió Testület ennek a közös munkának az eredményeként felállt testül et, amely olyanamilyen; viszont egyet nem mondhatunk: azt, hogy ez a testület nem a médiatörvény végrehajtásán és beteljesítésén munkálkodik. Mert ha ebben egyetértünk, akkor voltaképpen - persze nem akarom megelőlegezni a vita végeredményét - nem mondunk mást, mint hogy ismerjük ennek a helyzetnek az összes visszásságát, ismerjük ezt a lápvilágot: médiaválság vannincs, kicsinagy, mely területeken van , mint hogy magunkénak tudjuk, és támogatjuk az Országos Rádió és Televízió Testületet, amelynek megbíz atása - felhívom a figyelmet - 2001 márciusáig érvényes. Tehát lehet itt mindenféle pártpolitikai emlékezéseket tartani, ki lehet fejteni, hogy melyik párt hogyan viszonyul például ehhez vagy ahhoz a rádióműsorhoz vagy tévészerkesztőséghez, ez azonban egy másik vitának lehet a része és tárgya. Nos, lassan a befejezéshez közeledve - megint csak, hogy mit tegyünk? Az ORTT tesz azért néhány megállapítást. Olyan megállapítást, amelyeknek az ellenében kellene hatnia nemcsak a parlamentnek, hanem elsősorban annak az erkölcsi, etikai közegnek, amely létrehozta - többek között - az alább idézendő állapotot. Ugyanis szó volt itt többször az újságírók szabadságáról, tehát a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságáról. Bizonyos, hogy ebben a párosban nem az újságírói s zabadság az elsődleges. Tehát nem a tájékoztatás szabadsága az elsődleges, hanem a tájékozódás szabadsága. És ha valaki úgy éli át az újságírói, médiatevékenység tapasztalatait, úgy éli át a maga működését, hogy a médiatörvény őt gátolja, akkor az bizonyár a így van, nem biztos azonban, hogy szükséges e mögé elhelyezni politikai indoklásokat és ötleteket, ugyanis jobb volna ezt a médiatörvényt betartani. Mit állapít meg a testület? Mindnyájan tudjuk, hogy egy: a társadalom médiafüggő. Akkor is médiafüggő, ha ez a Nyilvánosság Klubnak nem tetszik. Mit állapít még meg? Kommersz, nemzetközi mintákat vesz át kritikátlanul. Most mondhatnám, hogy showműsorok, kvízek, szappanoperák és mit tudom én; van itt még egy konkrét műsorcím is, de ez nem a reklám helye, nem n evezem meg, hogy melyik az a nem túlzottan intellektuális, internacionális társasjáték, amelyet magyar nemzetünk milliói lelkesen a tévéképernyőre tapadva azért nézhetnek, mert ezt kapják. Mit állapít még meg a testület jelentése? Kevés hír jelenik meg az életszínvonal valódi tényezőiről. Megértem önöket, önök nyilván nincsenek hatással a televízióra, tehát semmiképpen sem lehet odahatni, hogy több életszínvonalelem, valódi tényező jelenjen meg a televízióban; de az sem véletlen, hogy negyedszer: a filmvál aszték egyoldalú, túlteng benne az amerikai kommersz. Itt megint baj lehetne, hiszen akkor nyomásgyakorlással volnánk vádolhatók, ha arra gondolnánk, hogy például az amerikai kommerszet ki szerzi be, milyen csatornákon, milyen kapcsolatrendszeren
