Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
293 Számomra a hatóság ig azában a közösségi érdeket kell hogy védelmezze az egyéni érdekkel szemben, és a törvényességet kell hogy védelmezze a törvényszegőkkel szemben. Ha nem így tekintjük a hatóságokat, és nem ilyenek a hatóságok, akkor a demokráciában megvan az eszköz ahhoz, h ogy ezeket a hatóságokat leváltsuk. Tehát nem a törvényt kell hibáztatni az én megítélésem szerint, hanem olyan környezetet kell teremteni, amelyben a hatóság és az egyén között ilyenfajta kapcsolatrendszer érvényesül. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül sor. A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folyt atása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/3392. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3392/2931. számokon kapták kézhez képvise lőtársaim. Az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Először Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor egy ilyen fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, a mely a műemlékekkel foglalkozik, akkor a törvényhozás mechanizmusa szerint a képviselők különböző okok miatt szólnak hozzá. Vagy érdeklődési körük, vagy választókerületük, vagy lobbyjuk - jó esetben hobbijuk - alapján ítélik meg a törvényt, hiszen lehetetl en, hogy valaki az egész törvényt érdemben elemezze olyan témában, amely ennyire sokrétű. Úgy ítélem meg, hogy a törvényt természetesen sok szempontból lehet értékelni, bírálni és dicsérni, én mindenesetre két témakört szeretnék megemlíteni ebben a hozzász ólásban. Az egyik: a huszadik századi műemlékek, esetleg műemléki védelmet még nem élvező, de a kor szellemiségét, építészeti és belsőépítészeti kultúráját, közhangulatát töményen és koncentráltan sugárzó épületek sorsát; másrészt pedig hozzászólásom végén röviden a műemlékek és a bennük vagy környezetükben élő emberek kapcsolatát, amely szintén nagyon fontos kérdés, hiszen a műemlékekben is élnek emberek, vagy dolgoznak bennük emberek, vagy rendeltetésszerűen használják őket, s a műemlékvédelem nem egy üve gbúra alá lezárt kiállítási tárgyakkal kell hogy foglalkozzon. Azzal szeretném az első részt kezdeni - talán egyetértünk ebben, bár nem mindenki osztja ezt a véleményt , hogy a műemlék nem egyszerűen egy régi vagy nagyon régi épü let, hanem egy adott kor jellegzetes világának, hangulatának és kultúrájának átörökítője a maga tárgyi valóságában és szellemi tartalmában. Ilyen értelemben tehát a műemléket nemcsak régisége határozza meg, hanem az is, hogy egy adott korról milyen képet s ugároz, és ilyen értelemben nagyon fontos, hogy melyik az épület, melyik az a néhány épület, amely hiteles képet ad egy korszakról. S azt is figyelembe kell venni, hogy történelmünk egyegy korszakáról, a magyar építészettörténet valamelyik fejezetéből hán y épület maradt meg a történelem vagy a dühödt átépítések viharában a maga hiteles és eredeti formájában. A huszadik századi épületek sorsáról azért kell külön szólni, mert nagy a kísértés arra, hogy átépítsék őket, lebontsák őket, ne vegyék figyelembe saj átos építészeti értékeiket, ami ma már
