Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2851 Elsőként megadom a szót dr. Varga László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, "A demokrácia vadhajtásai" címmel. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Isten óvja meg hazánkat a sz élsőségektől és a demagógoktól, de attól a kormánytól is, amelynek működése alatt a szegénység növekedett és az elkeseredett embereket a szélsőségek felé taszítja. Felszólalásomban a jelenlegi helyzet gyökereiről, a mai állapotokról, és nem kevésbé a megol dási lehetőségekről fogok szólni. Hazánkban 1990ben szabad választással a politikai rendszerváltozás megindult, 1994ben némileg megtorpant, és ugyanakkor az emberek politikai gondolkodásában, magatartásában ez a rendszerváltozás még nem zajlott le. 1990 júniusának végén a Szovjetunió katonái hazánkat elhagyták, ugyancsak megszűnt a kommunista párt önkényuralma, de hatásuk nyomai még ma is megvannak. Negyven év alatt a fiatalság nem hallhatott a demokrácia előnyeiről, az emberi jogok gyakorlásáról, a keres ztény értékekről, kivéve, ha jó szülők vagy jó nevelők révén tiltott gyümölcsként megízlelhették. Az elnyomás alatt a nép az emberi jogokat nemcsak hogy nem gyakorolhatta, függetlenségéért nyíltan nem emelhette fel a szavát, ha pedig síkra akart szállni ül dözöttekért és ártatlanokért, azért üldözés járt. A volt Szovjetunió negyvenéves megszállása nem az első idegen uralom hazánkban. A hosszúra nyúlt török és osztrák megszállás is jelentős hátrányokkal járt, de ők főleg területet, hatalmat, gazdasági előnyök et akartak élvezni, ezzel szemben a negyvenéves kommunizmus megszállta az embert magát, gondolatvilágát, sőt cselekvő világát, és nagyon sok egyéniséget sértett azzal, hogy a hazugságokra igent kellett mondani, az igazság kimondásáért pedig üldözés járt. ( 14.30) A török és osztrák megszállás másban is különbözött az 194590 közötti megszállástól, ugyanis ebben az időben, az elmúlt negyven évben az ország kettős megszállás alatt volt. Az egyik a Szovjetunió, a másik pedig a kommunista párt egyeduralma. Írók, költők megjelent műveiket öncenzúrával tudták csak kiadni, és ha véletlenül írói szabadsággal írtak, mint Illyés Gyula halhatatlan versét: Egy mondat a zsarnokságról, az fiókjában várta a szabadság kulcsát. Az idegen megszállás rombolásai közé tartozik, h ogy a megszállók és az őket kiszolgálók a keresztény és nemzeti értékeket és történelmi hagyományainkat igyekeztek a népből kitörölni. Így lett a keresztségből névadás; a szentmiséből és az istentiszteletből pártgyűlés; a szentbeszédből és az igehirdetésbő l a párttitkár útmutató beszámolója; a körmenetekből felvonulások, természetesen más zászlókkal és jelszavakkal; Szent István ünnepéből alkotmány napja; a nemzethűségből nemzetközi hazafiság, természetesen hódolat a "nagy testvér" iránt; a karácsonyból fen yőfaünnep; a gyónásból önkritika, a penitenciából pedig felajánlás a békekölcsön és egyéb célokra. És hogy teljes legyen a képem, a kereszténységnek azt a tanítását, hogy a földi életünk átmenet az örökkévalóságba, a kommunisták így tanították és így hirde tték: a szocializmus nem más, mint átmenet a boldog kommunizmusba. Mindezek a kísérletek természetesen a szabadság első szelére megszűntek, mert misztikumot csak misztikummal lehet behelyettesíteni, nem pedig üres szólamokkal. Az értékeket a selejt nem pót olja, emberi minőségben sem. Ha elemezzük az ország gazdasági életét, ahol az egyéni kezdeményezésre, vállalkozásra kényszerzubbonyt raktak, akkor megállapíthatom, hogy a negyvenéves megszállás hazánk gazdasági és szellemi vonatkozásában a második Trianon volt, ahol az ország jogaiban és gazdasági lehetőségében csonkán élt. A rendszerváltozáskor elindult az állami tulajdonba vett vagyonok privatizációja, de - mint előbb jeleztem - az emberek privatizációja, önálló gondolkozása, érzelmeinek és cselekvéseinek , régieknek elhagyása még mindig lassan zajlik. Az emberek nagy része azokat a tanításokat és élményeket teszi magáévá, amelyeket 1015 éves korban elfogadott, megtanult, s legtöbbször ezeket sírba is viszi.
