Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2852 Kivételes körülmény, ha valaki később a rossz el ismerésére és a jó felismerésére változtat. A rendszerváltozással a káros jelenségek felismerése elindult, félretevése azonban szintén lassan megy. Az egyik ilyen felismerés, amiről nagyon keveset hallunk, hogy a Magyar Szocialista Párt elsősége nem egy év tizedes, egyenlő esélyekkel induló pártok küzdelmének az eredménye, hanem a negyvenéves megszállás következménye. Nem hiszem, hogy bárki is vitatja, a Magyar Szocialista Párt és elődjei egyedül uralkodtak a politikai fórumon, hiszen még egyesületek is alig létezhettek. A második világháború után a demokratikus pártok nemzethű vezetői, tagjai, szimpatizánsai közül számosat kivégeztek, bebörtönöztek, száműztek, a többiek pedig a rendszer politikai házi őrizetében szinte politikai gulágokban éltek. A tényeket a Magyar Szocialista Pártnak is el kell ismerni. Vagyis a több évtizedes megszállás nélkül a Magyar Szocialista Párt egy kis csoport lenne, és talán erősebb a Magyar Szociáldemokrata Párt, amelyet 1948ban erőszakkal megszüntettek, és nem utolsósorban az a Demokrata Néppárt, amely 1947ben győzelmet aratott és amelynek működéséről később még szólni kívánok. A közéleti etikával ellenkezik, ha bárki - akarva vagy nem akarva - a mások elnyomásával szerzett előnyöket érdemnek, sőt győzelemnek minősíti. A demokr áciánk vadhajtásai közé tartozik, hogy ma is azok vannak ellenzékben, akiknek többsége negyven évig az elnyomás ellen küzdött, elnyomattak, amíg a nagyobbik kormánypártban jelentős azoknak a száma, akik az idegen megszállás és a kommunista pártnak részei v oltak. Nem akarok senki felett pálcát törni, egyrészt mert nem ismerem a működésüket, másrészt mint védőügyvéd tudom, hogy hány gyanúsítás és vád éri azokat, akik igazságtalanul szenvednek. Továbbá megértem, hogy az embereknek az idegen megszállás alatt is boldogulniuk kellett, családot alapítani, aminek legtöbbször feltétele volt a pártba való belépés és néha egyéniségük feladása is. 1945 után négy évig aktív védőügyvéd voltam a budapesti bíróságokon, és sokszor használtam a nü rnbergi pernek egyik legjelentősebb személyiségét, Jacksont, aki azt mondotta, hogy a párttagságért senkit sem lehet felelősségre vonni. Magam is ezt osztottam, amit annak idején elég nehéz körülmények között mondottam ki, és ma is azt mondom: mindegy, hog y valaki náci vagy kommunista párt tagja volt, a lényeg az, hogy mit tett. Minden embernek joga van a boldoguláshoz, de senkinek sincs joga az embertársai jogait sérteni. Aki pedig közéleti tisztséget vállal, annak megítélésénél az kerül mérlegre, hogy a n emzetet, a népet szolgáltae vagy a megszállókat. Tudom, hogy sokan azt mondják: egy szovjet megszállás alatt nagyon nehéz volt a népet szolgálni, ezeknek odaállítom példaképpen gróf Széchenyi Istvánt, aki az osztrák udvarral tartott kapcsolatát úgy haszná lta a nemzet és a nép javára, hogy az ország gazdagodott. Igaz, ő hívő és nemzethű államférfiú volt. Demokráciánk torz azért is, mert a kormánykoalíció a törvényjavaslataihoz az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokat vagy az ellenzéki képviselők ö nálló javaslatait állampárti vaksággal utasítja el, és úgy nyomják le a nem gombokat, mintha valahogy dróton rángatnák őket. A kormány képviselőinek ez a magatartása részben tájékozatlanság, részben egy politikai bumeráng. Tájékozatlanság azért, mert a nyu gati demokráciában örömmel veszik az ellenzék javaslatait, mert a nép javára szolgál, és azért politikai bumeráng, mert a kormány - amennyiben ezt használná - nemcsak az ország javára szolgálna, hanem a kormányt is erősítené. Minden kormányt, így az Antallkorszakot is joggal lehet bírálni, sőt szükséges és lényeges is, de vannak olyan jelenségek, amelyekre fel kell figyelnünk, s amelyeket - úgy érzem - érdemes megemlíteni. Így például, hogy az Antallkormány a köztársasági elnököt az ellenzékből jelölte, t ovábbá, hogy az Országgyűlés egyik legfontosabb bizottságának, a külügyi bizottságnak az elnöke Horn Gyula, majd később Kovács László volt. Az ellenzéknek jelenleg azért is meg kell küzdeni, hogy dr. Bruhács János alkotmánybíró legyen, akinek a magatartásá ban vagy munkájában valaki vagy valakik hibát találnak. De vajon, ha ez volna feltétel, kik lehetnének miniszterek vagy kik lehetnének államtitkárok a jelenlegi helyzetben? Vane a kormánynak jelenleg ehhez hasonló gesztusa? Nincsen. És úgy érzem, hogy ez kétségtelenül a kormánynak egyik legnagyobb hibája.
