Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
2849 A másik tisztem pedig annyi, hogy a hozzám intézett kérdé sekre válaszoljak; és természetesen teljesen egyetértek abban Hegyi Gyula képviselő úrral, hogy nem hogy nem vagyunk érinthetetlenek, hanem több okból is kiérdemeljük a bírálatot. Az egyik ok az, hogy minden köztisztviselőt, álljon bárhol, bírálattal kell illetni, és az csak a javunkra válik. A másik ok pedig az, hogy mi aztán éppen elég fontos emberbe belekötünk - természetesen ez a dolgunk , és ez azt jelenti, hogy igazán illetlenség lenne megsértődni a bírálaton. Úgyhogy hozzáteszem, hogy egyébként újsá got is olvasunk, és képviselő úr máshol is nyilvánított már véleményt a munkánkkal kapcsolatban, és mindig igyekszünk ebből részben tanulni, részben azokat a következtetéseket levonni, hogy esetleg a kommunikációban hol ejtettünk hibát, ha történetesen fél reértenek bennünket. Úgyhogy azt is biztosan megérdemeltük - miután itt annyi szépet mondtak rólunk , hogy a képviselő úr kétszer is elmondta a bírálatát. (Derültség.) Az elsőre hadd térjek ki annyiban, ami nagyon fontos dolog: ez a közös költségek ügye. A jelentésben ezt "pellengér" címszó alatt találja meg a képviselő úr. Hozzáteszem, hogy természetesen nagyon könnyen lehet, hogy egyáltalán nincs igazam, és amit mondok, az egyszerűen az én véleményem; igyekszem nagyon röviden megvédeni az álláspontomat. Az a probléma, hogy ki és mennyiben juthat például a közös költséget nem fizető polgárok erre vonatkozó adatainak birtokába. De nem ez az egyetlen eset, nagyon sok ilyen van. Az, hogy tolvajok névsorát ki lehet függeszteni az üzletben; tehát a pellengér ig en fontos társadalmi kérdés is. (14.20) Azt tudnám mondani, hogy az adatvédelmi törvényben a nyilvánosság és a személyes adatok védelme különböző kategóriákat feltételez, és voltaképpen arról van szó, hogy meg kell különböztetnünk a nyilvánosságnak ké t szintjét. Én azt állítom, hogy egy társasházi közösségben a polgároknak, az ott lakóknak, a tulajdonostársaknak, illetőleg szövetkezeti tagoknak vagy társasházi tagoknak természetesen joguk van megtudni, hogy ki mennyivel tartozik a közösségnek. Ez nem j elent nyilvánosságra hozatalt. Tehát közgyűlésen, postaládába bedobott cédulákon, illetőleg a könyvelésbe való betekintéssel természetesen minden tulajdonostársnak joga van megismerni a nem fizetők listáját. Ugyanakkor, miután egyszerűen az adatvédelmi tör vény úgy szól, hogy vagy törvény felhatalmazása alapján, vagy pedig az érintett beleegyezésével lehet személyes adatot kezelni, és nincs törvényes felhatalmazás, ebből az következik, hogy igazából nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat nem lehet. Az én jo gi értelmezésem szerint a lépcsőházban nem lehet kifüggeszteni a nem fizetők listáját, mert a lépcsőházban mások is megfordulnak, még abban az esetben is, ha az egy zárt lépcsőház; ezért én azt ajánlottam - az ajánlásom senkit semmire az égvilágon nem köte lez, mégis azt ajánlottam , hogy ne tegyék, mert nincs rá törvényi felhatalmazás. Még ehhez azért azt hozzá szeretném tenni, hogy a megszégyenítés igen gyakran azokat sérti, akik ha tudnának, fizetnének. Tehát addig, amíg ebben az országban vannak egész é letükben becsületesen dolgozó, nyugdíjas zenetanárnők, akik nem tudnak fizetni, tehát az a választásuk, hogy vagy esznek, vagy közös költséget fizetnek, akkor nem biztos, hogy helyes ilyen pellengérre állítani és megszégyeníteni őket. Akiket pedig nem érde kel a közösség, azokat az sem szokta zavarni, hogy a szégyentáblára kiteszik a nevüket. Ezért gondolom én azt, hogy nem haszontalan gondosan eljárni ebben a kérdésben. A másik probléma a lakónyilvántartási könyv, amellyel kapcsolatban az a helyzet, hogy é n semmit nem mondtam hivatalosan a lakónyilvántartási könyvről; tehát nem adtam ki ajánlást, nem kerestek meg, tehát a hivatalom semmit ebben a kérdésben nem mondott. Az igaz, hogy több munkatársam is meg én is, illetve én egy helyen, legutóbb az emberi j ogi bizottságban kérdésre válaszoltam, és azt mondtam, hogy törvényi feltételei vannak, célhoz kötötten lehet megvalósítani. Figyelembe kell venni azt, hogy egy igazán jól és nagy adatbiztonsággal működő személyesadatnyilvántartási központ van Magyarorszá gon, a "Könyv"hivatal, a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal, ahol két perc alatt - és akkor sokat mondtam, mert húsz másodperc alatt is - meg tudják mondani, ki hol lakik. Természetesen egy társasházban vannak a
