Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÁNK ATTILA, az FKGP
2812 ezért a Szabad Demokraták Szövetsége mindhárom jelentést üdvözli, támogatja és elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Bánk Attila úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről. Szólásra készül dr. Isépy Tamás úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót B ánk Attila úrnak. DR. BÁNK ATTILA , az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg tárgyalás alatt lévő 4047., 4048., illetve 4049. számú javaslat az állampolgár i jogok biztosának, az etnikai és kisebbségi jogok biztosának, illetőleg az adatvédelmi biztosnak a jelentését tartalmazza. Mielőtt részletesen szólnánk e három javaslatról, engedjenek meg egy rövid történelmi kitekintést ebben az ügyben. Az elmúlt időszak ban, a '90es években a szakma - bár őszintén szólva nem túl publikusan - egy kisebb fajta vitát folytatott az országgyűlési biztosok jelentőségével kapcsolatosan. Az egyik álláspont - és elég markáns álláspont - az volt, hogy vajon kelle nekünk ombudsman . Egy jogállamban, az alkotmány meghatározott körei szerint megfelelően működő államigazgatási, államhatalmi szervekben vajon szükség vane az országgyűlési biztos jogállására? A másik, ezzel szemben érvényesülő álláspont - a helyes álláspont egyébként - a zt fejtegette, hogy még egy jogállamban is szükség van erre, hiszen azoknak a hatásmechanizmusoknak, amelyek egy bizonyos fajta államigazgatási, államhatalmi eljárásban nem mérhetőek és bizonyos sérelmeket tartalmaznak, ezek kezelésére, feltárására elenged hetetlenül szükséges az ombudsman intézményének megteremtése. Így lett aztán az alkotmány módosítása, az állampolgári jogok, illetve egyáltalán a biztosi jogintézmény bevezetése. Egy új közjogi intézményről van itt szó, amelyet a laikus számára, úgy érzem, a legpregnánsabban, legáttekinthetőbben a 4048as beszámoló bevezető része tartalmaz, amelyből most kölcsön veszek néhány gondolatot - Kaltenbach Jenőről van szó. Miért sajátos közjogi intézmény ez? - írja a bevezetőjében. Azért, mert az ombudsman az álla m nevében, de az egyén érdekében jár el az állam szervei, a közhatóságok ellen, és csakis ellenük; hatalma pedig nincs, és mégis van hatása - írja , mely, szemben a mindig elzárkózásra hajlamos bürokráciával, nemcsak nyitott, de a nyilvánosság egyenesen l ényegi alkotóeleme. Úgy érzem, tisztelt Ház, hogy ezek a gondolatok, ez a megfogalmazás fejezi ki leginkább a laikus közvélemény számára is az ombudsman mint közjogi intézmény lényegét. Meg kell mondanom őszintén, zavarban vagyok. Közel 700 oldalas, három kötetbe foglalt jelentés fekszik az Országgyűlés asztalán, erről kellene különkülön véleményt nyilvánítani, erről kellene beszélni részletesen, ennek hatásait kellene elemezni. Úgy hiszem, hogy erre sem időm, sem lehetőségem nincsen, így akkor engedjék me g nekem azt, hogy néhány közös, mindhárom jelentésben közös gondolatot próbáljak meg összegezni. (11.10) Hogy szükség volte az ombudsmanok intézményének bevezetésére, azt hiszem, hogy a jelentések olvasatán egyáltalán nem merül fel kérdésként. Az ügyek me nnyisége - iszonyú mennyiség, és ez önmagában igazolja az intézmény szükségességét. Mit tehet az ombudsman a nyakára zúduló, tízezrekben mérhető ügyekben? Nem tehet mást, mint kezdeményez, ajánl, a közvélemény elé tárja ezeket a problémákat, illetve ország gyűlési beszámolót - mely jelen esetben itt fekszik előttünk - készít. Úgy gondolom, mindhármuk esetében - ha nem is kritikaként - talán megjegyzést igényel az, hogy az elmúlt időszakban a közvélemény elé tárás eszközével nem éltek eléggé; talán lehetett v olna