Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
2796 Végül a harmadik példám a foglalkoztatás mellett az oktatási, kulturális megkülönböztetés esete, amit azért is borzasztóan fontosnak érzek, mert túl azon, hogy nemzeti és etnika i kisebbségek esetén az identitásmegőrzésnek tulajdonképpen egyetlen igazán hatékony eszköze, tehát ezért is fontos, más oldalról viszont az oktatásban, a kulturális szolgáltatások megszerzésében, a tudásban jelentkező érték megszerzése visszahat a foglalk oztatási esélyekre, tehát összefüggnek ezek a dolgok egymással. Mit kellene tenni azért, hogy ne következzen ez be, illetve hogy csökkentsük ezeket a hátrányokat? Végül is bizonyos vita alakult ki az elmúlt másfél évben az úgynevezett antidiszkriminációs j ogrend állapotát illetően. Voltak, akik olyan véleményüknek adtak hangot, hogy a jogszabályokban minden rendben van. Tehát rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel fel lehetne venni a küzdelmet a jelenség visszaszorítására. Mások azt mondták, hogy nem, hogy a jogszabályokban is bizonyos változtatásokat kell eszközölni ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt. A mi tapasztalataink szerint mindkét eset igaz: mind a joggyakorlatban, mind pedig a jogszabályokban vannak bizonyos hiányosságok, amelyeknek a megszüntetése adhat reményt az előbb említett jelenségek visszaszorítására. Én kétféle akadályt látok. Az egyik a végrehajtás ellenőrzésének hiányosságai, amikor tehát a jogszabályok megfelelnek, de a közigazgatási hatóságok, bíróságok nem pontosan, nem e lég hatékonyan alkalmazzák ezeket a jogszabályokat, itt is az ellenőrzés valamiféle fokozása lenne fontos. Már itt szeretném felhívni a figyelmet különösen az önkormányzati területre, ahol a jogalkalmazásellenőrzés nem igazán tűnik hatékonynak. A másik a normatív terület, tehát a jog világában való rendteremtés, illetőleg egy jobb jogi környezet kialakítása. Amit igazán hiányolok, az, hogy a diszkriminatív magatartás ugyan tételesen tiltva van a jogban, de az esetek egy részében hiányoznak azok a szankciók , amelyek a jogszabályt hatékonnyá teszik. Az általános tapasztalat az, hogy az előírások szankció nélkül kevéssé meggyőzőek, kevéssé ösztönöznek jogkövető magatartásra. Ilyen szankció például teljesen hiányzik az oktatás területéről, de hiányzik az önkorm ányzati területeken is bizonyos diszkriminatív magatartásokkal szemben, például a letelepedéssel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés és ehhez hasonló esetek. (9.40) A másik dolog, ahol azt gondolom, változtatni kell a jogszabályokon, az ilyen esetekben való borzasztóan hosszadalmas közigazgatási, de főleg igazságszolgáltatási eljárás, illetőleg a bizonyítási nehézségek. Ennek a jognak a gyakorlására, illetőleg a diszkriminációhoz fűződő érdek érvényesítésére csak akkor van igazán esély, ha a jogot olyann á teszem, hogy élni is lehessen vele, tehát ha nem azzal a veszéllyel kell számolni az igazságát kereső polgárnak, hogy vég nélkül húzódó jogviták áldozatává válik, és a reménye az igazságának a megtalálására azért kicsi, mert borzasztóan nehéz bizonyítani az igazát. Mindezekre találhatók példák és javaslatok a beszámolómban, ezért ezeket nem kívánom részletezni. A másik fontosnak tűnő terület az, amelyiknek a szabályozási tárgya kifejezetten a kisebbség, a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportok léte. Ez a kifejezett szabályozási tárgy, ezért vannak ezek a törvények. Itt mindenekelőtt természetesen az alkotmány bizonyos rendelkezéseire gondolok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényre és azokra a kapcsolódó törvényekre és más jog szabályokra, amelyek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait vannak hivatva garantálni: mindenekelőtt az önkormányzati törvény, a közoktatásról szóló törvény, és a sort lehetne folytatni. Azt gondolom, a vita arról, hogy a nemzeti é s etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény korszerűsítésre szorul, eldőlt. Ma már nemigen lehet találkozni olyan véleményekkel, miszerint az idő rövid, és nem állnak megfelelő tapasztalatok rendelkezésünkre. Úgy gondolom, a beszámolónkban igyekeztünk meg győzően érvelni amellett, hogy igenis megérett a helyzet a törvény korszerűsítésére, és nagy örömömre szolgál, hogy a végrehajtó hatalom vezető tisztviselői hasonló szellemben nyilatkoztak az elmúlt időszakban.
