Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
2797 Nem tudok mindenre kitérni. A beszámolóm rész letes elemzést tartalmaz a nemzeti és etnikai kisebbségi törvényről és a kapcsolódó jogszabályokról, és javaslatokat fogalmaz meg. Mégis engedjék meg, hogy egykét dolgot ebből kiemeljek, ami számomra fontosnak tűnik. Minden önkormányzati, illetőleg kisebb ségi autonómia modellkérdése, alapkérdése az, hogy az autonómia vajon megfelele azoknak az autonómiaigényeknek, amelyeket az érintettek vele szemben támasztanak, igazi autonómiae ez vagy sem. Ez az az alapkérdés, amely meghatároz minden egyebet a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben. Hogy erre választ adhassunk, három elemet kell megvizsgálnunk, amelyikre való igenlő válasz ad egy megnyugtató végkövetkeztetést. Autonómiáról nyilvánvalóan csak akkor lehet beszélni, ha ez a három elem st immel, ha ezek megvannak. Beszélhetünk szervezeti autonómiáról, funkcionális autonómiáról és pénzügyi autonómiáról. Anélkül, hogy a részletekkel foglalkoznék, szeretném azt aláhúzni, hogy a törvényben nem sikerült igazán tisztázni a kisebbségi önkormányzat i rendszer kompetenciáját, azt a tevékenységi területet, amelyiken önállóan mozoghat. Ami ma van, az tulajdonképpen az együttigazgatás joga a helyi önkormányzatokkal, és ez nem sorolható az autonómiajogosítványok közé, hiszen az autonómiának pontosan az a lényege, hogy önállóan, autonóm módon tehetek bizonyos lépéseket, és nem mások lépéseit vagyok kénytelen támogatni vagy nem támogatni. Az erre adott válasz eldönti a finanszírozás kérdését is. Hadd emeljem ki, hogy itt nem a több vagy a kevesebb viszonyáró l van szó. Tehát borzasztóan félreérthető lenne és félrevezetne, ha egyszerűen azt gondolnánk, hogy több pénzt kell adni, és ezzel a probléma megoldódik. Ma a kisebbségi önkormányzati finanszírozási rendszer - azt hiszem, nyugodtan mondhatom - következetle n és pazarló, bármilyen furcsán is hangzik. Egy költségvetési tétel takarékos vagy pazarló volta ugyanis nem attól függ, hogy mekkora szám szerinti összeg szerepel ezen a bizonyos költségvetési tételen, hanem mindenekelőtt két dologtól: attól, hogy arányose azzal a közfeladattal, amire szól ez az összeg, és attól, hogy arra fordítjáke. Ez idő szerint sem az egyik, sem a másik kérdésre nem lehet igazán korrekt, megnyugtató választ adni. Az Országgyűlés feladata - azt gondolom , hogy itt, ezen a területen rendet teremtsen, hiszen ez megfelel mind a kisebbségek, mind a többség érdekének. Egy következetes, a feladatokkal arányos finanszírozás az, ami itt megoldást hozhat, ez azonban az előkérdések tisztázása nélkül nem lehetséges. Végül szeretnék röviden fogl alkozni egy - elnézést a kifejezésért - örökzöld témával, ami többször szerepelt már a tisztelt Ház napirendjén is; sajnos, mindeddig nem sikerült igazán megoldást találni erre. Ez pedig a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdése. Mi az oka annak, hog y ezt újra előhozom, holott gyakran esik szó róla? Három okot látok. Az egyik, hogy ez egy alkotmányos probléma, egy alkotmányos mulasztás, ami nem jó dolog. A másik: a nemzetközi összefüggések miatt. Miközben külföldön azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Magyarország tesz a saját nemzetiségeinek érdekében, általában elismeréssel fogadják, mindig hozzáteszik, hogy kivéve a parlamenti képviseletet; és meg kell mondanom, hogy ezen az egy területen Magyarország keleteurópai relációban is az utolsók között va n. Alig van ma már - szeretném hangsúlyozni: keleteurópai - ország, ahol a kisebbségek parlamenti képviselete ne lenne rég megoldott dolog. Itt nemcsak Szlovéniára gondolok, ahol ez már évtizedek óta nem probléma, de például Romániában is ez a helyzet, és ha keletebbre vagy északabbra megyünk, hasonlóan viszonylag jó megoldásokat találunk. Azt gondolom, a presztízsünk szempontjából is fontos, hogy végre pontot tegyünk ennek az alkotmányos problémának a végére. Végül a harmadik ok az idő. Az idő tudniillik kevés. Nemcsak azért, mert öt éve megoldatlan ez a probléma, hanem azért is, mert '98ban választások lesznek; addig feltétlenül megoldást kellene erre találni, hiszen feltehetően '98ban egy megoldás esetén a kisebbségek jelöltjei is indulhatnának a válas ztáson. Tudom, hogy folyik a választójogi törvény reformjának előkészítése; tudom, hogy pártegyeztetések sorozata - hiszen itt egy alapvetően fontos kérdésről van szó - vezethet csak a
