Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
2774 Köszönöm, ennyit szerettem volna mondani. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Ház! Szintén ezekről a kérdésekről szeretnék néhány érvet elmondani, nem tagadva azt, hogy mindazokkal nem értek egyet, akik a dohányreklámokat bármilyen formában tiltani kívánják - akár úgy, hogy a szabadtéri reklámhordozókon. Megint c sak visszatérnék a következő kérdésre: nem abban van a vita közöttünk, hogy a dohányzás jóe vagy rossz, hogy károse vagy nem káros, hogy közösen, mindannyian szeretnénk mindazt - Béki Gabriella képviselőtársammal közös az indulatunk akkor, amikor azt mon djuk, hogy szeretnénk , ha a gyermekeink nem dohányoznának. Én is nagyon szeretném ezt a dolgot. A vita közöttünk abban áll, hogy mi az, ami ösztönöz, és mi az, ami nem ösztönöz. A vita közöttünk abban áll: ebben a Házban sokan azt mondják, hogy a reklám ösztönöz. Ezt jószerivel csak egy sejtéssel tudják alátámasztani, hiszen erre igazándiból semmiféle adat, semmiféle bizonyíték nincsen. Azt mondom, hogy ha már az ösztönzés kérdésénél tartunk, akkor jó néhány olyan dolog van, amely sokkal jobban ösztönöz a dohányzásra, mint a reklámok. Akkor miért nem tesszük fel azt a kérdést - ezt már máshol is elmondtam , hogy például bizonyos művészeti alkotásokban, teszem azt egy filmben, amikor megjelenik egy olyan ember... (20.30) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, a z Országgyűlés elnöke foglalja el.) (Taps. - Derültség.), akit az ifjúság példának tekint, és elkezd dohányozni... Nevezetes eset, mondjuk, a Humphrey Bogarté, aki végigdohányozza a Casablanca című filmet, és aki egyfajta életérzéssel, filozófiával próbálj a ezt a műveletet végezni. Persze ez a dolog sokkal hatásosabb, mint bármiféle reklám, ami előfordulhat. Viszont akkor volna következetes a tiltók álláspontja, ha azt mondanák, hogy kérem szépen, nézzük meg ezeket a művészeti alkotásokat, nézzük meg, hogy összekapcsolódike egy életvitellel és életfilozófiával, és esetleg cenzúrázzuk akár a filmeket is, és vágjuk is Humphrey Bogartot. Persze nem azt mondom, hogy ilyen szélsőségekre ragadtatják magukat azok, akik tiltani kívánják, én viszem el ilyen szélsősé gig az ő érvelésüket, hogy lássák, hogy mihez vezetne az a dolog abban az esetben, ha következetesek akarnának maradni a tiltó állásponthoz. Mi az, ami igazán ösztönöz? Az életvitel ösztönöz. Hogyha sikk, ha divat az, hogy valaki nem cigarettázik, és manap ság mindinkább ez a helyzet, hogy az ifjúság azt érzi inkább divatnak, hogy sportos életvitelt folytat, akkor ennek lehet hatása. Annak megint csak van hatása, ha a szülők dohányoznak. Megint csak azt mondom - és elnézést kérek azon kedves képviselőtársaim tól, akik a tiltás pártján állnak, hogy visszaélek az érvelésükkel, de hadd tegyem meg csak azért, hogy láthatóbbá tegyem a magamét , hogy a szülők dohányzását kellene otthon betiltani abban az esetben, ha azt mondanánk, hogy kérem szépen, ki akarjuk szűr ni a társadalomból az ösztönző hatásokat. Tudjuk, hogy a szülőket sokkal nehezebb betiltani mint a reklámokat, ezért aztán a reklámra koncentrálódik mindaz a figyelem, ami egyébként más helyeken kellene hogy megjelenjen. Még egyszer mondom, sokadszorra ism étlem saját magam ebben a kérdésben, én úgy látom, hogy ha mi magunk aktívan közreműködünk abban, hogy egy egészséges életvitel példáivá váljunk, ez sokkal fontosabb, mint az, hogy tiltásokkal próbáljunk megoldani egyébként nem tiltható ügyeket. Mert miről van szó? Arról, hogy vajon akkor, amikor az ötvenes, hatvanas, hetvenes években Magyarországon nem voltak reklámok, és nem voltak dohányreklámok Magyarországon, akkor ettől jó volt a gyermekeknek, jó volt a fiataloknak, ettől nem szoktak rá? Vagy akik ann ak idején fiatalok voltak, és rászoktak, a Fecskét, a Munkást és mást szívtak, azok manapság vajon kevesebben vannak,
