Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - Az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló bizottság elnöke:
266 alapszabály, illetve törvényellenesen volt kénytelen tevékenykedni, arra hivatkozva, hogy ily módon a gazdasági élet gyors változásaihoz gyorsabban tudnak alka lmazkodni. Tehát mindezt egy kármentő tevékenységnek igyekeztek elfogadtatni. Véleményünk szerint a kármentés nem volt sikeres, mert ennek ellenére folyamatos vagyonvesztés következett be az önkormányzatnál. (18.30) Nem vitatjuk, hogy enélkül ez a vagyonve sztés nagyobb lett volna, de arra nézvést nem lehetnek racionális tapasztalataink, hogy mi történt volna, ha nem élnek ezzel a törvényen kívüli úttal, feltételezhetően teljes jószándékkal és teljes jóhiszeműséggel. A második terület a befogadási és az egye di megbízási szerződések vizsgálata volt, hiszen az Állami Számvevőszék ezen a területen jelzett szintén gondokat, hiányosságokat. Megállapítottuk, hogy a befogadási és egyedi megbízások - amelyeknek az lett volna a célja a befogadási szerződések esetében, hogy helyettesítő, a jelenlegi rendszerben nem működő és másodsorban költségkímélő eljárások is alkalmazásra kerüljenek a magyar egészségügyben - befogadási döntéseinél nem készültek költséghaszonelemzések, nem voltak kalkulációs lapok, több esetben hián yzott a pályázók részletes szakmai programja, és az elnökségi döntésekre nem készültek megfelelő előterjesztések. Mindezek alapján a befogadások egy része mind törvényi, mind célszerűségi szempontból kétségesnek tekinthető. A betegszállító vállalkozások be fogadásánál ez különösen tetten érhető volt, hiszen miután itt arról van szó, hogy az Országos Mentőszolgálat helyett magánmentővállalkozások végezzék a szállítások egy részét, ezt a döntést megelőzően nem készült érdemi költséghaszonelemzés arról, hogy ez vajon kisebb ráfordítással eredményesebb működést foge eredményezni. Ezen túl, a teljesítmények ellenőrzésének hiánya miatt nagyon sok esetben kétséges, hogy valós teljesítmények kerültek finanszírozásra. A kockázatkezelési és otthonápolási kuratóriumo k kétmilliárd körüli évenkénti összegének elköltését, odaítélését a törvény teljes mértékben az önkormányzatokra bízta. A kockázatkezelési kuratóriumok feladata a megelőzés, a prevenció megfelelő támogatása lett volna. Itt is az történt, hogy a kockázatkez elés költséghaszonelemzése az, hogy mely beruházások, milyen tevékenységek hoznak a lehetőségeken belül nagyobb - úgymond - hasznot, tehát nagyobb eredményt az egészség megőrzésében, nem megfelelően előkészített koncepció, taktika alapján történt, esetleg esen az éppen jelentkező igények kielégítésére került sor ebből az összegből. A vagyongazdálkodásról már beszéltem, ezért csak összefoglalásként azt tudom mondani - és utalok itt az önkormányzat elnökségének a parlament elnökéhez, minden képviselőhöz eljut ott véleményére , hogy a jelentés elkészítése során végig élveztük a Társadalombiztosítási Önkormányzat és az egészségpénztár együttműködését, minden szükséges anyagot rendelkezésünkre bocsátottak, ugyanezt a jelentéssel kapcsolatban az a megállapításuk i s összefoglalja, hogy a jelentést az elnökség a közgyűlés felhatalmazása alapján az 1997. év II. hó 3ai 21. számú határozatával elfogadta. Miután a bizottság egyhangúlag fogadta el a jelentést, az érintett önkormányzat elfogadta a jelentés megállapításait , én azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az ennek alapján készült országgyűlési határozati javaslatot szintén támogatni és elfogadni szíveskedjék. A határozati javaslat 1. pontja ezt az elfogadást rögzíti, a 2. pont megállapítja, hogy a kialakult helyzetért mind a három résztvevőt, mind a három felet felelősség terheli: felelősség terheli az önkormányzatot, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy belső szabályozása és külső jogi kapcsolatai működőképesebb, hatékonyabb működést tegyenek lehetővé; felel ősség terheli, mert az ismétlődő, törvényt megkerülő eljárásait vállalta, de ennek eredményét nem tudta produkálni; felelősség terheli az ellenőrzés, a megalapozott előretervezés elmulasztásáért; ugyanakkor felelősség terheli a kormányt, mert ezt a helyzet et sorozatosan észlelve nem élt olyan törvényelőterjesztésekkel, amelyekkel a helyzet javítását szolgálta volna; és végül felelősség terheli az Országgyűlést, mert felügyeleti jogkörével és kötelezettségével csak ennek a bizottságnak a
