Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - Az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló bizottság elnöke:
265 meg, született az a döntés, hogy az Országgyűlés kizárólag erre a kérdésre egy önálló bizottságot állít fel. A bizottság egy év ig működött, alapvetően konszenzusra törekedvén; végső megállapításait egy országgyűlési határozati javaslatban tárja a tisztelt Ház elé - egyhangú, mind a hat párt támogatását élvező határozati javaslat formájában , amelynek indoklását képezi a bizottság jelentése. A jelentés - amely önök elé került - 20 vagy 21 oldal terjedelemben összefoglalja a legfőbb megállapításokat. El kell mondani, hogy ezenkívül a jelentés alapját képező egyes területekre kiterjedő részjelentések mintegy százoldalas anyaga és a t öbb száz oldalnyi dokumentummelléklet nem került kiosztásra - egyszerűen a hatalmas papírtömegre tekintettel. Azonban minden frakcióvezető megkapta ezeket, illetve az Országgyűlési Könyvtárban bármely képviselő számára hozzáférhetőek. Megfeleltünk tehát an nak, hogy nyilvánosan, ellenőrizhető módon számoljunk be munkánkról. Ugyanez jellemezte a bizottság egész tevékenységét, végig a nyilvános üléseken; illetve amikor a szervezeti kérdésekről volt szó és zárt ülést tartottunk, ezek utólagos nyilvánossá tételé vel mindenki számára áttekinthetővé, hozzáférhetővé kívántuk tenni tevékenységünket. Ezen az elven - tehát a nyilvánosság elvén - túl az írásbeliség elve alapján próbáltunk működni. Tehát a fellelhető dokumentumok és a szakértők írásban előterjesztett beje lentéseit, észrevételeit, véleményeit tárgyaltuk. A harmadik alapelv az volt, hogy az érintettek részvételét és véleményét lehetőség szerint vegyük figyelembe. Ez a részjelentések tárgyalásakor megtörtént, és most - felhívom szíves figyelmüket - az Egészsé gbiztosítási Önkormányzat, illetve Pénztár az egész jelentéssel kapcsolatos összefoglaló véleményét szintén eljuttatta az Országgyűlés elnökéhez, s ez a képviselők számára hozzáférhető. Tehát igyekeztünk a lehetőségekhez képest minél kiterjedtebb, átfogóbb és minél objektívebb vizsgálódást folytatni. Az első feladatunknak azt tartottuk, hogy azt a jogszabályi környezetet vizsgáljuk, amelyben az önkormányzat, a kormány, illetve az Országgyűlés hármassága egymáshoz képest viszonyul. Ez azért lényeges kérdés, mert csak ily módon biztosítható a parlament felügyeleti jogköre, tehát csak oly módon, hogy az önkormányzatok költségvetését, illetve azok teljesülését meg tudja vizsgálni. Megállapítottuk, hogy ebben a kérdésben sajnos a hatályos törvények több értelmezé si lehetőséget rejtenek. Ennek következtében került sor arra, hogy az önkormányzat másként értelmezte az előterjesztési jogát, és a kormány másként értelmezte a jogalkotás rendjének megfelelő előterjesztés jogát. Ezért került sor a késedelmekre. Azt kellett találnunk, hogy az ismétlődő gondok ellenére az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyűlése nem élt a helyzet javítását, megoldását jelentő törvényelőterjesztési jogával. Erre mindössze - önálló képviselői indítványra - a tavalyi évben, 1996. június 16án került sor, amikor legalább ezt a kérdést sikerült rendezni. A másik jogszabályi terület az önkormányzaton belüli jogalkalmazás és az önkormányzat saját apparátusának, hivatalának, illetve az önkormányzat, annak elnöksége és a hivatal egymás k özti viszonyának tisztázása lett volna feladatunk. Meg kellett állapítanunk, hogy ez ügyben szintén mulasztás terheli az önkormányzatot, mert ezeknek a jogviszonyoknak, aláfölérendeléseknek nem sikerült megfelelő módon - most már az önkormányzaton, illetv e a pénztáron belül - megfelelő szabályozást találni. Ennek következtében az igazgatás gyakorlatával foglalkozik jelentésünk első fejezete, amelynek 1. pontja az, hogy a vagyongazdálkodás kérdésében a gazdálkodási szabályzat - amely a vagyongazdálkodást sz abályozta volna - a mai napig nem készült el. Ugyanakkor a befektetési és vagyonkezelési szabályzatot a közgyűlés elfogadta, de a gyakorlat nem ennek megfelelően folytatódott. A vagyonkezeléssel kapcsolatban a közgyűlés a döntési jogköröket alapszabályell enesen átruházta az elnökségre. Ennek következtében az elnökség a vagyongazdálkodás során végig
