Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 28 (263. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, igazságügy-minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
2619 életszituációkat tudnak produkálni, és ezen életszituációk alapján fel kell készülnünk néhány olyan megoldási lehetőségre is, amelyet előre próbálunk most szabályozni. (19.30) Lehet, hogy az élet színesebb lesz - minden bizonnyal az lesz , ha pedig színesebb lesz, akkor lehet, hogy előre nem tudunk mindent rendezni, viszont azzal számolnunk kell, hogy ha olyan esetek felmerülnek, akkor azokat utólag még be kell ebbe illesztenünk. Hadd soroljak fel néhány ilyen konkrét példát! Az előterjesztés tartalmazza a bizonyítási eljárást; a bizonyítási eljárásnak sok eleme hasonlít a bí rósági eljárásokhoz, többek között tartalmazza például, hogy tanúkat hallgathat ki a bizottság. A probléma ott vetődik fel - és erre az alkotmányügyi bizottság Tocsiküggyel kapcsolatos vizsgálatában eléggé negatív példák voltak , hogy mit tesz a bizottsá g akkor, ha valaki megtagadja a tanúvallomást, nem jön el. Ki kell találni valamilyen áthidaló megoldást arra - akár a bírósági eljárási törvények megfelelő alkalmazását , hogy ilyen esetekben valamiféle szankciórendszer azért életbe léphessen, hiszen nem lenne szerencsés, ha fontos közjogi kérdésekben a tényállás megállapításánál az egyik tanú eljön, a másik nem jön el, és a bizottság olyan helyzetbe kerülhet, hogy egyoldalú információk alapján lenne kénytelen állást foglalni. Ez egy nyitott kérdés, ebben valamilyen megoldást kell találnunk. Ugyancsak problematikus kérdés az, hogy ismerve a lehetséges fegyelmi eljárásokat, bejelentéseket, ahol erre lehetőség van, ott az emberek ezzel általában élnek is, akár alapos az, akár nem alapos, akár jogszerű az, ak ár nem jogszerű. Az előterjesztés tartalmaz ugyan egy bizonyos értelemben formai jellegű megközelítést ezeknek a kivédésére, amikor arról beszél, hogy hiánypótlásra esetleg felhívhatja az előterjesztőt, és ha ennek nem tesz eleget, akkor elutasíthatja a ké relmet, nem biztos azonban, hogy ez elégséges, ha nyilvánvalóan alaptalan kérelmeket terjesztenek a bizottság elé, amelyeknek semmi más céljuk nincsen, mint hogy a képviselőt zaklassák. Ha itt az állított tény lehetséges összeférhetetlenségi ok, azt termés zetesen ki kell vizsgálni, de előfordulhat, hogy hiánypótlással nem orvosolható, ugyanakkor alapjaiban téves előterjesztések is elénk kerülnek. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény ebben a kérdésben eléggé megnyugtató megoldásokat tartalmaz, gondolom, nekü nk is kellene találnunk valamiféle hasonló megoldást az ilyen beadványok kiszűrésére. A másik kérdés az, hogy például a bizottság vizsgálatának eredményeként valamiféle határozatot terjeszt az Országgyűlés elé, amelyről az Országgyűlésnek döntenie kell. It t felvetődik az a kérdés, hogy egyrészt az ilyen nyilvánvalóan alaptalan kérdésekben nem lehetnee már a bizottságnál felvetni annak a lehetőségét, hogy ha a tényállás alapján bebizonyosodik: nyilvánvalóan alaptalan a bejelentés, már a bizottság is valamif éle szűrőként szerepelhessen; másrészről pedig felvetődik az a kérdés, hogy ha a bizottság úgy látja, hogy itt valamiféle bizonytalan helyzet van, előterjesztést tesz, akkor ne feltétlenül csak az összeférhetetlenség kimondására irányuló határozati javasla tot terjesszen elő, hanem ebben a körben színesebb legyen a bizottság lehetősége - akár elutasításra irányuló is lehessen, ahogy például a mentelmi ügyekben lehetőség van erre. Szeretném hangsúlyozni a két eljárás különbségeként, hogy addig, amíg a mentelm i ügyekben felelős és magas színvonalú hatósági munka előzi meg az előterjesztéseket, ez az összeférhetetlenségi bejelentéseknél - ahol állampolgári bejelentések is érkezhetnek - közel sem várható el. Tehát számolnunk kell azzal: az Országgyűlés tekintélyé nek megőrzése érdekében nem biztos, hogy ezek közül feltétlenül minden ügyet az Országgyűlés elé kell engedni. Ezek olyan gondolatok, amelyeket meg kell vitatnunk, nem ismerjük még, mi lesz ennek a jogintézménynek a joggyakorlata. Nagyon örülünk annak, hog y elkészült mind az anyagi jogi szabályozás, mind pedig most már az eljárási szabályokról tárgyalhatunk, és remélhetőleg a közélet megtisztítása, a vitás vagy akár gyanús helyzetek megelőzése érdekében ez minél előbb az Országgyűlés rendelkezésére fog álln i - hangsúlyozom, az a lényeg, hogy rendelkezésre álljon , és nagyon bízom abban: az országgyűlési képviselőkben lesz annyi önfegyelem, hogy alapot adó
