Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
2538 Tisztelt Országgyűl és! A zárószavazásra várhatóan jövő heti ülésünkön kerül sor. A határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Á gnes) : Soron következik a határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok határozathozatala . Az előterjesztést T/3570. számon, a bizottságok együttes ajánlásait T/3570/140. és /156. számokon kap ták kézhez. Felhívom figyelmüket, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok, illetőleg a törvényjavaslat egészének elfogadásához az alkotmány 40/A § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Megadom a szót Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nemcsak a parlamenti üléstere mben váltott ki széles körű vitát, de a médián keresztül az ország közvéleményében is. A törvényjavaslat tárgyalását kétfordulós hétpárti egyeztetés előzte meg. Ennek során a pártok egyhangú támogatás mellett javasolták benyújtását, jelezve, hogy bizonyos pontokon módosító indítványok benyújtását is tervezik. Ennek ellenére a vitában úgy tűnt, hogy a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt anélkül adta előzetes támogatását a törvénytervezethez, hogy azt alaposan megismerte volna. A vita legfontosabb t anulsága, hogy a parlamenti pártok és a szélesebb közvélemény számára is igen fontos határaink biztonsága, amely nagymértékben befolyásolja a belső közrendet, közbiztonságot is. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy szükség van egy korszerű törvényi szabál yozásra, amely megfelelő jogalapot biztosít a határőrség munkájához és fejlesztéséhez. Abban is közös volt a vélemény, hogy a határőrizeti tevékenység, a határőrség működése feleljen meg az európai normáknak, és úgy fejlődjön, hogy az Európai Unióba való b elépésünk idején ez ne jelentsen biztonságpolitikai akadályt, figyelembe véve Magyarország sajátos helyzetét is. Azt is elismerték a tisztelt hozzászólók, hogy a határőrségnél már eddig is több olyan változás történt, amelyek az ezekhez a normákhoz való ig azodást szolgálják. A vita során ismét felszínre kerültek olyan, korábban már lezárt kérdések, mint a határőrség jellege, hovatartozása. Néhányan nem megalapozott példákat idéztek a magyar határőrizet történetéből. Ennek során elhangzottak olyan megállapít ások is, amelyek a határőrséget a "zöld ávósok" utódjának minősítették. Ez mélyen sérti a mai határőröket, akik közül a legidősebb is legfeljebb iskoláskorú lehetett az idézett időszakban. A kiragadott példák csak azt mutatták meg, hogy milyen sokszínű vol t az államhatárt őrző szervezetek alárendeltsége, feladatköre a magyar történelemben. Voltak olyan időszakok, amikor érvényesült a határőrizet és a határforgalomellenőrzés egysége. Ilyen volt például az 1903. évi VIII. törvénycikk alapján a Belügyminiszté rium alárendeltségében felállított Magyar Királyi Határrendőrség időszaka 1906 és 1918 között. Az akkori Országgyűlés komplex szemléletét tükrözi, hogy a képviselők körében a törvényjavaslatot együtt tették közre az útlevélüggyel, a külföldiek Magyarország on való lakhatásával, a Magyar Királyi Csendőrség átszervezésével és a kivándorlással foglalkozó törvényjavaslatokkal. A képviselőház 1903. március 11én tárgyalta, és a közigazgatási bizottság, majd az igazságügyi bizottság támogató jelentése után egyhang úlag elfogadta azt. Többek
