Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
2472 értékpapírtitok fogalmát, és rendelkezik arról, hogy milyen eljárásban kinek adható ki az értékpapírtitok. Az értékpapírtitkok jogosulatlan kiadójával szemben azonban értelemszerűen nem közigazgatási vagy szabálysértési szankciót kell érvényesíteni, hanem a banktitokhoz hasonlóan büntetőjogi szankciót kell alkalmazni. A törvényjava slat azonban e szempontból hiányos, az értékpapírtitok megtartására kötelezett személlyel szemben nem alkalmazható büntetőjogi szankció, így az értékpapírtitok megtartására vonatkozó szabályok lex imperfectaként - ha szabad így fogalmaznom - lógnak a jogre ndben. Ezt a helyzetet elkerülendő, szükségesnek tartom az értékpapírtitok megsértőjével szemben törvényi tényállás konstruálását. Összességében tehát a törvényjavaslat idézett részeiről az mondható el, hogy csak részben oldják meg a hitelintézeti törvény és az értékpapírtörvény újdonságaiból eredő problémákat, ezért módosításuk feltétlenül indokolt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Aszódi Ilona Katalin független képviselő asszonynak. A SZÓDI ILONA KATALIN (független) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt években a bűnözésnek szinte minden formája megszaporodott, sőt gyarapodtunk új formáival is. Azt hiszem, ennek egyenes következménye az, hogy in dokolt a büntető törvénykönyv módosítása, és indokolt az, hogy az Igazságügyi Minisztérium is fellépjen ezek ellen a bűntények ellen a maga eszközeivel. Azt gondolom, hogy akkor, amikor a szankcionálási rendszerről beszélünk, szükség van arra, hogy a jelen legi szankcionálási lehetőségeket differenciáljuk, szükség van arra, hogy szélesebb skálán gondolkozzunk a különböző szankciókban. Azt hiszem, a büntetés kérdése a történelem során is örökzöld volt; mindig foglalkoztatta az embereket, a közvéleményt, fogla lkoztatta az írókat is. Dumasnál és Jókainál is olvashattuk azt, hogy 333 neme van a lopásnak, és ebből 33 az, amit büntetnek. Ez azt jelzi számomra, hogy már akkor is - és ez még igazából ma is érvényben van - és ma is tulajdonképpen a politikai akarat a z, amely eldönti, hogy ebből a 333ból melyik az a 33, amelyet büntetünk. Vajon csak ezt a 33at kellenee büntetni vagy pedig esetleg még többet? Azt hiszem, erre mindenképpen igennel kellene válaszolnunk. Azt, hogy ez a törvé nyjavaslat erre lehetőséget ade vagy sem, ezt sokan kritizálják, sokan védik. Én a magam részéről ezt nem tudom, nem is akarom megítélni, hiszen nem vagyok szakmabeli; azonban mindenképpen azon az elvi alapon állok, hogy lehetőleg a legtöbb bűntényt, amit a közvélemény annak tart, azt a jövőben büntetni kell. Az is biztos, hogy a kormány teljesítménye a közvélemény megítélése szerint ezekben a kérdésekben meglehetősen rossz. (11.20) Éppen a tegnapi Népszavában lehetett olvasni, hogy hogyan értékeli a közvé lemény a kormány teljesítményét, többek között a bűnözés visszaszorításával kapcsolatosan, többek között az igazmondással kapcsolatosan, többek között a korrupció visszaszorításával kapcsolatosan, és bizony azt láttuk a Népszavában megjelent számokban, hog y ez a teljesítmény nem túl jó a közvélemény álláspontja szerint. Az a meggyőződésem, hogy a bűnözésben visszatartó erő a szankciók súlyossága is. Tisztában vagyok azzal, hogy önmagában, sőt bizonyos esetekben esetleg nem, de általában véve az a véleményem : meg kell adni a büntető törvénykönyvben a lehetőséget arra, hogy szigorúbban is büntethessenek a bíróságok, adott esetben személyre szabottan. Az igazságügyminiszter úr, államtitkár úr is többször kifejezte, hogy nem annyira a büntetés mértéke az, ami v isszatartó, hanem sokkal inkább a felderítés; az a visszatartó erő, amikor elkapják a bűnözőket. Ebben minden
