Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HIDASI REZSŐ (MSZP):
2471 felmérni az idézett törvények változásaiból eredő és büntetőjogi szankciókat igénylő jogalkotási feladatokat. A törvényjavaslat 3637. §a büntetni rendeli a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási és a jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenységet végzőket. Formálisan tehát a törvényjavaslat megfelel a hitelintézeti és az értékpapírtörvény változásainak, tartalmilag azonban mégsem mondható el, hogy a törvényjavaslat idézett rés zei is megfelelnek az említett törvényeknek, és különösen nem a korszerű gondolkodásnak. A törvényjavaslat idézett részeit ugyanis az előterjesztő úgy indokolja, hogy törvényi tényállás megalkotására e körben azért van szükség, mert az elkövető egy külön t örvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül végez. Az előterjesztő tehát csak abban látja e magatartás társadalomra veszélyességét, hogy a pénz- és tőkepiacon szereplő és ott tevékenységet kifejtő személy nem rendelkezik valamely külön törvé nyben meghatározott engedéllyel. Ez a megközelítés meglehetősen szűk értelmezése a problémának. A valódi probléma nemcsak az engedély megléte vagy nem megléte, hanem az, hogy a pénz- és tőkepiacba vetett társadalmi bizalom olyan érték, amelyet védeni kell. Ezt az értéket védi a törvényalkotó akkor, amikor bizonyos tevékenységeket engedélyhez köt, mert az engedélyezésnek olyan feltételei vannak, amelyeket csak az tud teljesíteni, aki megfelelő tőkekövetelménnyel, személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezik. Engedély nélkül a pénz- és tőkepiacon tevékenységet kifejtő személy tehát a pénz- és tőkepiacba vetett társadalmi bizalmat veszélyezteti. Ez a bizalom az az érték, amelyet a jogalkotónak védeni kell, s ennek a bizalomnak csupán megjelenési formája a megfe lelő állami szervtől megkapott engedély, amely megerősíti a betétest, a befektetőt vagy más ügyfelet abban, hogy olyan gazdálkodó szervezetre bízhatja pénzének kezelését, amely állami felügyelet alatt tevékenykedik. A közelmúlt eseményei bizonyítják, hogy miképpen lehet megkísérelni a pénz- és tőkepiac, illetve a pénzügyi rendszer aláásását azzal, hogy a társadalom tagjainak bizalmát megingatják a pénz- és tőkepiac egyes szereplőivel szemben. Gondolhatunk a közelmúlt álhíreire, amelyek közismert bank ellen irányultak, vagy a pénzhamisítási ügyre, amely a forint iránti társadalmi bizalmat rendítheti meg. Ugyanilyen bizalomromboló hatás érhető el, ha engedély nélkül betétet gyűjt egy szervezet, és azután az e betétekre ígért hozamot nem garantálja, sőt maga a betét visszafizetése is kétségessé válik. Úgy vélem, az általam elmondottak mindenki számára bizonyítják, hogy nem abban rejlik a büntetni rendelt magatartás társadalomra veszélyessége, hogy az elkövető engedély nélkül végez engedélyhez kötött tevékenysége t, hanem abban, hogy e tevékenységével a gazdasági élet szereplőinek a magyar pénz- és tőkepiacba vetett társadalmi bizalmát rendíti meg. Nem elégséges tehát a törvényjavaslat jelenlegi formájában ahhoz, hogy a társadalmi bizalom fennmaradását garantálja a z engedély nélküli tevékenység esetén. Önmagához viszonyítva sem konzekvens a törvényjavaslat, mert nem tesz különbséget a pénzügyiszolgáltatási és a kiegészítő pénzügyiszolgáltatási, valamint a befektetésiszolgáltatási és a kiegészítő befektetésiszolg áltatási tevékenységek között. A kiegészítő szolgáltatások engedély nélküli végzőinek büntethetőségével egyetértek, és a vétség miatt kiszabható büntetés mértéke is megfelelő, de mégsem lehet egyenlően kezelni büntetőjogilag, ha valaki betétet gyűjt engedé ly nélkül vagy ha pénzt vált engedély nélkül. Az előbbi eset véleményem szerint súlyosabban kell hogy megítélődjék, már a jogalkotó szintjén. A fentiek miatt véleményem szerint a 36. és 37. §ban foglaltakat módosítani kell, elfogadva azt a jelenleginél ko rszerűbb megközelítést, hogy a társadalmi bizalom fenntartása, s nem az engedélyhez kötöttség képezi a pönalizált tényállás társadalomra veszélyességét. Amennyire felismerte az előterjesztő - még ha nem is teljes mértékben - a jogosulatlan pénz- és tőkepia ci tevékenységben rejlő magatartás társadalomra veszélyességének tényét, úgy ezt figyelmen kívül hagyta az értékpapírtitok esetében. Az értékpapírtörvény 115. §a meghatározza az
