Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2466 jóval nagyobb visszatartó erővel bír az a körülmény, ha az elkövető nem bízhat abban, hogy elkerülheti a büntetését, és ez a büntetés maradéktalanul és rövid időn belül megvalósul. Azt hiszem, ezen a téren kell igazán nagyon sok minde nt tennünk, hiszen a felderítetlenség aránya sajnos rendkívül magas, és az is igaz, hogy az eljárások bizony évekig elhúzódnak, s ez rendkívül káros. Amikor a büntető törvénykönyv 87. §át módosítottuk, és az enyhítő rendelkezés kivételezettsége megszűnt, való igaz, hogy a büntetőbírói gyakorlat egy kicsit átalakult és eltolódott az enyhébb büntetések kiszabása irányába. Én azonban ezt nem tartom problematikus dolognak, sőt, szeretném hangsúlyozni azt a mások által is hangoztatott véleményt, hogy meggyőződé sünk szerint a magyar bírói karnak nagyon fontos szerepe van ezen gyakorlat alakításában, és igenis alkalmasnak tartjuk a bírói kart arra, hogy saját hatáskörében ebben a tekintetben komolyan tudjon mérlegelni és szabad mozgási területe legyen. Azt hiszem, hogy a Btk. mellett majd a büntetőeljárási törvény lesz az, ahol az eljárások gyorsítása és lehetőség szerint vagy reményeink szerint a felderítettség növekedése nagy valószínűséggel megvalósulhat. Ez a javaslat bizonyos tekintetben szigorúbb fellépést s zeretne elérni. Én ezt nagyon fontosnak, nagyon jónak tartom. Előttem Brúszel László igen hosszan és alaposan beszélt arról, hogy a bűnszervezet milyen jelentőséggel bír, illetve milyen jelentőséget kap az új módosítás kapcsán. Én ezt egy nagyon lényeges i ntézkedésnek tartom. Úgy gondolom, hogy ezzel reményeink szerint komoly eredményeket lehet elérni. Részben súlyosabban minősítő körülményként kell majd figyelembe venni, részben sui generis bűncselekménnyé válik bizonyos esetekben. Ha azt vesszük figyelemb e - és azt hiszem, ezt megint csak nagyon fontos végiggondolnunk , hogy amennyiben súlyosabban minősítő körülményként jelenik meg a bűnszervezetben történő elkövetés, akkor kötelező lesz a vagyonelkobzás. Ez hihetetlenül súlyos következményekkel jár az el követőkre nézve. Azt hiszem, ha ebbe alaposabban belegondol valaki, rájöhet arra, hogy ez nagyonnagyon komoly fenyegetettség, és őszintén remélem, hogy jelentős visszatartó ereje is lesz. Kritikai megjegyzések érték - részben joggal, de azt hiszem, nem fe ltétlenül - a közérdekű munkára vonatkozó átalakuló szabályozást. Magyarországon eddig a gyakorlati nehézségek miatt ezt a büntetést valóban viszonylag ritkán alkalmazták. Ez nyugaton egy elég jól bevált büntetési gyakorlat. Szeretném kiemelni ezzel kapcso latban azt, hogy a mostani törvényjavaslatban egyrészt az, hogy a bíróság az ítéletében konkrétabban meghatározhatja, hogy milyen természetű munkát kell végezni, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy az elkövető milyen egészségi állapotban van, lehetőség et biztosít arra, hogy egy alaposabb mérlegeléssel ezt sokkal precízebben és sokkal eredményesebben lehessen alkalmazni. Én szívesen támogatom, hogy jobban elterjedjen Magyarországon ez a büntetési forma. Már csak azért is, mert meggyőződésem szerint egy b ármilyen tartalmú szabadságvesztés nagyon sok káros következménnyel jár. Egyrészt igaz az, hogy egy rövid tartamú szabadságvesztés is rendkívül költséges dolog, tehát ez a társadalomnak komoly anyagi erőforrásokba kerül. Másrészt pedig meggyőződésem szerin t nem feltétlenül szolgálja jól sem a speciális, sem a generális prevenciót. (10.50) Egy bármilyen tartamú börtönbüntetés letöltését követően az elkövető társadalomba való visszailleszkedése aránytalanul nagy nehézségeket jelent a mai körülmények közö tt, ezért a szabadságelvonással nem járó közérdekű munka egy jó alternatív lehetőséget biztosít. Többen szóltak - sőt előttem Balsai István elég hosszan beszélt - arról, hogy az életfogytiglan tartó szabadságvesztés ügyével kapcsolatban milyenek az elképze lések a különböző frakciókban. Mi is úgy gondoljuk, hogy ha a halálbüntetés kikerül a büntető törvénykönyvből, akkor ennek az életfogytig tartó szabadságvesztésnek valóban nagyjából igazán olyan jellegűnek kell lennie, amely igenigen komoly súlyú büntetés . Úgy gondoljuk - ezt egyébként több alkalommal jeleztük, sőt erre vonatkozóan módosító indítványt is előterjesztettünk , hogy annak az időtartamnak, amikor legkorábban felül lehet vizsgálni a feltételes szabadságra bocsátás időintervallumát, indokolt
