Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
2464 Ugyanez a helyzet a szab adságvesztés alsó határával kapcsolatos tervezett változtatásnál, most ugyanis a nullával kezdődő alsó határt egy évben szabja meg a javaslat az 15 év maximummal fenyegetett szabadságvesztés büntetési tétellel kapcsolatban. Ugyanakkor, amikor ezt az egyéb ként helyes megoldást alkalmazza, nem értjük, hogy ezzel összefüggésben az enyhítésre vonatkozó szabályokat miért nem javasolja megváltoztatni a javaslat, hiszen jelenleg a bíróság továbbra is - nem kivételes és nem különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén, hanem általános szabályként - jogosult az eggyel enyhébb büntetési nem meghatározására. Tehát a bírói gyakorlat a törvény alapján továbbra sem lesz arra rászorítva - hogy ezt a szót használjam , hogy az ily módon megszigorított legkiseb b szabadságvesztési tételnél eggyel enyhébb büntetés kiszabására ne kerülhessen sor, és ilyen módon ennek a szigorításnak így önmagában semmi értelme nincsen. Úgy tudjuk, hogy egy korábbi tervezetben egyébként az enyhítésre vonatkozó intézkedés kivételes j ellege megtalálható volt; nem értjük, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett javaslatban és ebben a változatban ez már elmaradt, így ennek az elmaradásából arra tudunk következtetni, hogy a kormány valódi szándéka nem az, hogy az egyre rosszabbodó számadat ok ismeretében ennek egyik orvoslását a büntető törvénykönyv módosításával valóban megoldásra vigye. Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott itt már nagyon sok kritika arra, hogy mi mindent kellene a jelenlegi kormányzati előterjesztésnek tartalmaznia. Én nem kí vánom ezeket megismételni, hiszen mindenki előtt ismert az, hogy néhány év alatt többszörösére, több száz százalékkal nőtt akár az erőszakos, akár az úgynevezett fehérgalléros bűnelkövetések száma. Csak a ma reggeli híradásból, a rádióból értesültünk arról , hogy a rablások száma egy év alatt 57 százalékkal nőtt. Ez csak egy adat, de mondhatnánk azt, hogy az utcai erőszakos bűncselekmények, a leszámolások, a kifosztások, az útonállások száma, sajnos, nagyságrenddel nőtt néhány éven belül. Az autólopások felm érhetetlen nagyságrendű szaporodása, a korrupciós bűncselekmények, általában az ifjúságot veszélyeztető bűncselekmények, a szexuális bűncselekmények, a droggal összefüggő, a kábítószer egyre nagyobb problémát jelentő elterjedésével kapcsolatos cselekmények elszaporodása után méltán várhatta volna azt az Országgyűlés, hogy ezekre valamilyen megoldást kínál a hosszas előkészítés után a büntető törvénykönyv módosítása. Ezzel szemben mit vezet be, tisztelt Országgyűlés? Sokan kritizálták, talán komikusnak is tű nik, én is el kívánom ismételni: azt vezeti be, hogy az életközösség alatt is el lehet követni a nemi erőszakot, tehát életközösség megszakítása nélkül is, nemcsak házasságban - szeretném hangsúlyozni, hiszen a házasság életközösség már eleve tágítva van á ltalában az élettársi életközösséggel , nemcsak különböző neműek között, ezt is szeretném mondani. (10.40) Tehát ez a módosítás lehetővé teszi azt a képtelenséget, gyakorló jogászok számára nyilván megoldhatatlan problémát és felesleges ügyek szaporodását , hogy a meg nem szakított életközösségben élő valamelyik fél akár házasságban, akár élettársi viszonyban áll, feljelentést tegyen, büntetőeljárást folytassanak le a sérelmére elkövetett, egyébként nem bizonyítható, nyilvánvalóan bizonyíthatatlan nemi erős zak végett. Majd ezt követően elítélik esetleg az illetőt, majd mivel az életközösség nincs megszakítva, továbbra is ugyanabban az életközösségben élnek, és mint akik dolgukat jól végezték, továbbiakban az életközösség megszakítása nélkül folytatják a háza stársi vagy élettársi kapcsolatot. Ezt tartalmazza a jelen módosítás. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem ezt tartalmazza, el kellene olvasni!) Én azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, tisztelt közvélemény, nem ez a legnagyobb problémája ma Magyarorszá gnak, a magyar társadalomnak, hogy hathatósabban lépjen fel az élettársak és házastársak között életközösség megszakítása nélküli erőszak terjedése ellen. Nincsenek is ilyen ügyek tudomásunk szerint. Azért nincsenek, mert - miként ezt egy korábbi felszólal ásból hallhattuk - elegendő, ha az illető fél szóban, egyoldalúan megszakítja az életközösséget, és ezt követően a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv alapján teljes mértékű védelmet és teljes mértékű büntetőjogi védelmet kap. Úgy gondoljuk, hogy arra a problémára, amelyre itt megoldást kíván ilyen alkalmatlan módon a Btk. novellája javasolni, nem ez az útjamódja, minden jogellenes, házasságon és életközösségen
