Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
2463 Miről is van szó, tisztelt Országgyűlés? Közel hét évvel ezelőtt a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a magyar büntetési rendszer legsúlyosabb és egyedülálló, kivételes büntetési nemét, a halálbüntetést eltörölte, és ezzel automatikusan a legsúlyosabb, legszigorúbb, kivételes büntetéssé emelte azt az alternatív büntetést, ami addig alternatív volt, amelyet úgy hívunk, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés. Ez tehát az a büntetési nem, az az önálló büntetési nem, amely nem határozott tartamú szabadságvesztésként, hanem életfogytig tartó szabadságvesztésként szerepel a büntető törvénykönyvben. Ez világosan azt a követelményt jelentené - kellene, hogy jelentse , hogy váljon el ez a büntetési nem minden más büntetési nemtől, ne legyen összetéveszthető a határozott ideig tartó szabadságvesztéssel. Nyilvánvaló nemcsak a közvélemény , de a szakma előtt is, hogy ha kormányzati szándék van ennek a kérdésnek valamilyen megoldására és ennek a legsúlyosabb büntetési nemnek nemcsak a szigorítására vagy egyértelműsítésére, hanem valóban az elválasztást megjelenítő módosítására, akkor nem leh et elfogadni azt a javaslatot, amely jelenleg a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját kisebb mértékben szabja meg, mint a határozott idejű szabadságvesztés összbüntetés vagy halmazati büntetés esetén alkalmazható maximuma; hiszen a javaslat szerint 15 év az alsó határa a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontjának, halmazati és összbüntetés esetén pedig 20 évben is meghatározható a határozott tartamú szabadságvesztés. Tehát ebből az összehasonlításból is látható, hogy a két bünte tési nem közül nemcsak a laikusok, hanem sajnos a bűnelkövetők és az ebben érdekeltek és érintettek számára is az a nyilvánvaló következtetés adódik, hogy tulajdonképpen nem történik szigorítás - természetesen nem tudván azt, hogy a bíróság a legkorábban i lyen értelemben felülvizsgálható ítéletekkel kapcsolatban mit fog dönteni , de azt hiszem, nem túlzás azt vélelmezni - tekintettel arra, hogy a törvény, az eddigi egységes bírói gyakorlat és a szakma úgy tekinti, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés nem tarthat rendszerint az elítélt élete fogytáig , hogy a felülvizsgálat időpontjában és annak minimális időtartama körül meghatározott időpontjában várhatóan, ha különösebb ok nem jön közbe, az elítélt alapos okkal számíthat a szabadlábra helyezésre. I lyen körülmények között tehát nem tudjuk ezt a megoldást támogatni, még akkor sem, hogyha a legsúlyosabb eseteknél végre valami változás történik, és magasabb tartamban szabja meg a javaslat a szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját. Ez a magasabb tarta m sem elegendő a kívánt célok elérésére. Úgy véljük, nem kellene attól sem félni - mint ahogy volt egy ilyen megfogalmazott indítvány, amelyet nem engedett a kormánypárti többség megtárgyalni , hogy kimondjuk azt, ami nagyon sok ország büntetési rendszeré ben - nem balkáni jellegű országokról és nem balkáni típusú büntetőjogról van szó , nagyon sok ország büntető törvénykönyvében kimondásra kerül, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés életfogytig tart; tehát addig tart, ameddig az elítélt él. Ez termé szetesen sehol nem jelenti azt, hogy kivételes jogorvoslatok és kivételes lehetőségek - akár a perújítás vagy annak megfelelő intézmény, a kegyelmi eljárás - ne tenné azt lehetővé, hogy évtizedekkel az elítélést követően az elítélt ne kérelmezhesse akármil yen okból - személyes, egészségi vagy egyéb okokból - azt, hogy az ítéletét akár a bíróság, akár a kegyelmi jogkör gyakorlója vagy az arra jogosult felülvizsgálja. Tehát még egyszer mondom: sehol a világon nincs olyan eset, hogy az életfogytig tartó szabad ságvesztés semmilyen körülmények között nem változtatható meg, de úgy gondolom, sehol a világon nem várható el az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valójában csak egy kimondott, deklarált intézmény legyen, és úgy, mint ahogy itt a javaslat is tar talmazza, ténylegesen ne jelentse azt, hogy a legelvetemültebb, a legsúlyosabb és az el nem évülő bűncselekmények elkövetői - a tisztelt közvélemény nyilván tudja, hogy itt a korábban halállal fenyegetett bűncselekmények elkövetőiről van szó - ne legyenek azzal fenyegetve a magyar büntetőjogban, hogy az életfogytig tartó büntetés főszabályként szerepel. Úgy gondolom, hogy a tervezett módosítás jelentős átalakítására lesz ahhoz szükség, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt támogathassa.
