Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2453 kormánypárti vagy ellenzéki vezetője van. Ha ez ügyben feláll egy parlamenti bizottság - főleg, ha állandó bizottságról van szó , az a normális menetrend, ha a pártok, a frakciók egymással ebben a kérdésben megállapodnak. Nem tartom szerencsésn ek, ha ezzel kapcsolatos álláspontjainkat kölcsönösen minősítgetjük. Én is most példálózhatnék, hogy éppen kecskére bízzuke káposztát néhány ellenzéki képviselőtársunk által vezetett bizottság esetében, hiszen nem minden bizottság működése felel meg a mi szakmai elvárásainknak, de nem hiszem, hogy ezen érdemes lenne vitatkozni. A fontos az, hogy ha a parlament szükségesnek tartja, hogy ellenőrizze a privatizációs folyamatot, akkor állítson fel egy ilyen bizottságot, és a frakciók pedig egyezzenek meg abban , hogy melyik párt adja a bizottság elnökét. Azzal a megállapítással is szeretnék vitatkozni, hogy az állam valós értéken alul adta volna el az állami vagyont. Természetesen szó nem volt rablóprivatizációról, legalábbis 1994 után. Minden összehasonlításban az szerepel , nézzék csak meg nyugodtan, bátran, kedves képviselőtársaim! - 1994et követően a könyv szerinti értékhez képest magasabb árfolyamon keltek el a vállalatok, 1994 előtt pedig lényegesen alacsonyabb árfolyamon. Gyimóthy képviselőtársamnak, aki liberálbolsevik kormányt emleget, pedig azt javaslom (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) , hogy gondolkozzon el, válogassa meg a szavait... (Az elnök a képviselő mikrofonját kikapcsolja.) , ez a megjegyzé s nem tartozik ide. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Elnézést kérek, frakcióvezetőhelyettes úr, ön csak a Varga frakcióvezetőhelyettes úr által felvetettekre reagálhat. (Közbeszólások: Tessék rendre utasítani!) Kétperces reagálásra megadom a szót Bauer Tamás fr akcióvezetőhelyettesnek, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály képviselőtársunk itt egy szokásos problémakatalógust sorolt fel öt percben a privatizációval kapcsolatban. Az Országgyűlés a privatizációs törvénnyel együtt kapta meg a kormány privatizációs stratégiáját, ezzel együtt fogadta el a privatizációs törvényt, és a kormány e szerint végzi a privatizációt egy olyan általános felhatalmazás alapján, amit a privatizáció ettől az Országgyűléstől kapott. A privatizációs bizottság létrehozása azon hiúsult meg, hogy az egyik ellenzéki párt nem volt hajlandó megszavazni a másik ellenzéki párt jelöltjét azt illetően, hogy ki legyen a bizottság elnöke. Kedves Varga Mihály! Én sz abaddemokrataként ezen a plenáris ülésen állást foglaltam amellett, hogy a privatizációval foglalkozó bizottság elnöke ellenzéki legyen. (9.50) Ezzel szemben a Fidesz olyan javaslatot nyújtott be, hogy az MDFFidesz székházügyet olyan bizottságnak kellene vizsgálni, amelynek mai ellenzéki elnöke van, tehát kecskére bízta volna a káposztát. Ami a dokumentumokat illeti, a privatizációs törvénynek az a módosítása, amit az SZDSZ nyújtott be és a kormánytöbbség elfogadta, előírja, hogy a privatizációs emlékeztet őket többek között a levéltárban is el kell helyezni; tehát ez a követelmény már megvalósult. Az alapkérdés azonban, tisztelt képviselőtársaim - amire még időm van : azzal értünk egyet, hogy 1945 és 1948 között államosították a magyar gazdaságot, vagy azz al értünk egyet, hogy most privatizálni akarjuk a magyar vállalatokat. Ez az alapkérdés, amiben a magukat polgárinak nevező pártok, úgy látszik, a '48as államosítás hívei, mi pedig a privatizáció hívei vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy ebben az országban és az egész világon ez a hatékony, kedves polgári pártok. Ebben tessék állást foglalni! Végül az utolsó mondatom: a liberálbolsevik egy nyilas terminológia (Az elnök kikapcsolja a felszólaló mikrofonját.) , aki ezt használja, az ezt használja. (Taps a korm ánypárti padsorokban.)
