Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POZSGAI BALÁZS (MSZP):
2422 Tény, hogy a napokban az ország figyelme inkább az új kereskedelmi televíziók pályáztatására irányul, azonban a szorgalmas újságírók az elmúlt napokban egy új, a médiatörvény megvalósulásával kapcsolatos problémáról olvashattak. A várhatóan fellángolóban lévő vita hátterében az áll, hogy a tavaly életbe lépett törvény kapcsán az Országos Rádió és Televízió Testület 57/1997. számú, márc ius 27én kelt állásfoglalása most már vissza nem fordítható folyamatként kimondja, hogy a helyi televíziók nagy többsége elveszítette frekvenciaengedélyét, ezért várhatóan júniusban újra pályázniuk kell. Ma már bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a t örvény megalkotásával és megszavazásával valóban az volte a szándékunk, hogy ellehetetlenítsük az éppen 10 évesnek mondható helyi televíziókat. Mondhatom ezt azért, mert a törvény vegyes rendelkezései között a 146. § (1) bekezdése pontosan arról szól - id ézem : "A törvény hatálybalépése előtt kiadott, dátumszerűen meghatározott ideig szóló stúdióengedélyek jogosultjai 1996. március 31éig jelenthetik be a testületnél engedélyük műsorszolgáltatási szerződéssé való átalakítására vonatkozó igényüket. A (2) bekezdés szerint a testület megköti az eredeti engedélyben foglalt stúdióengedély időtartamáig - és az abban foglalt vételkörzetre - a szerződést a műsorszolgáltatási díj megállapításával, ha a kérelmező a stúdióengedélyben foglaltak szerint működik." Edd ig a dolog rendben is lenne, azonban pórul járt mindenki, aki itt abbahagyta a törvény pontos és kimerítő tanulmányozását, egyes cikkeinek gondos összeollózását. Hiszen négy bekezdéssel lejjebb, a (6) bekezdésben már további feltételeket támaszt a törvény, hivatkozva a 86. § (3) bekezdésére, amely azt taglalja, hogy kik nem lehetnek műsorszolgáltatásra jogosult szervezetek. Ebben pedig az önkormányzatot mint közigazgatási szervet is kizárja abból a körből, amely végezheti azt a tevékenységet, amire az 1993ban kiadott engedélyek egyébként feljogosítják. Nyilvánvalóan most sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy jogalkalmazási vitában elemezzük az említett vegyes rendelkezésekben foglaltakat. Ennek lényege, hogy az e törvény hatálybalépésekor működő vá llalkozásokkal a testület azzal a feltétellel köthet szerződést, hogy azok 1996. december 31éig kötelesek tevékenységüket módosítani, vagy vállalkozásukat átalakítani. Pontosan ez a bekezdés indította el az önkormányzati tulajdonú intézmények átalakulási dömpingjét közalapítványokba, részvénytársaságokba, közhasznú társaságokba. Miután az ORTT az egyes televíziók, önkormányzatok és a képviseletükben eljáró helyi televíziók egyesületének állásfoglalási kérelmére nem válaszolt, az egyik érdekelt önkormányzat jegyzője állásfoglalási kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz. Innen azt a választ kapták, hogy kötelező az átalakulás, és az új formának a közhasznú társaságot jelölték meg. Természetesen ez az irat futótűzként terjedt szét az érdekelt önkormányzato khoz, illetve televíziókhoz. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Győr városa - amely városban élő képviselő vagyok - a birtokomban lévő irat alapján 1996. március 4én jelentette be a törvényi elvárásoknak megfelelően a szerződés átalakítására vonatkozó igén yét. Ebben az iratban - melyet a város polgármestere és a televízió főszerkesztő igazgatója jegyzett - pontosan meghatározták, hogy a Győri Városi Televíziót közhasznú társasággá kívánják átalakítani úgy, hogy az önkormányzat tulajdonában minimum 51 százal ék tulajdoni hányad marad. Mint annyi sok beadványra, levélre, kérelemre, hosszú ideig erre sem érkezett válasz, csak a szintén birtokomban lévő levél, amelynek keltezése 1997. január 9., amikor is tudvalevőleg már lejárt a törvényben meghatározott átalaku lási határidő. Nem szeretném részletesen taglalni az ORTT több, más területen is tapasztalható késedelmes magatartását, elmarasztalható viselkedését, hiszen a törvény hatálybalépése után bőven lett volna lehetősége és ideje a már említett - minap kiadott - állásfoglalását elkészíteni és kibocsátani. Ezen állásfoglalás 12. pontja hozta a végveszélyt a helyi televíziókra. Természetesen az ORTT mindezt a törvény messzemenő értelmezésével és betartásával teheti. Működése történetében először emeli ki, hogy a tö rvény nem engedi a stúdióengedély más személyre vagy szervezetre történő átruházását. Az állásfoglalás 14. pontjában pedig - idézem -
