Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2415 Köszönöm szépen. Most soron következik Győriványi Sándor képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről; őt követi majd Sándorffy Ottó, szintén a Független Kisgazdapárt képviseletében. Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időben ellenzéki képviselőtársaim többször említették, hogy a benyújtott törvényjavaslatok sokszor hasonlítanak ah hoz az eljáráshoz, amikor fából vaskarikát készítenek. A társadalombiztosítás önkormányzatainak igazgatásáról szóló jelen törvényjavaslat ennek tökéletes példája, hogyan lehet olyan demokratikus szervezetet létrehozni, amely a demokrácia érvényesülését ala pvetően csökkenti. Az eredeti, a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás igazgatásának új rendszerét építette fel. Ennek a rendszernek a működéséről nyilvánvalóan nem lehetett korábbi tapaszta lat, mivel működésük akkor kezdődött, vagyis 1993 májusát követően, és gyakorlati működésük mutatta meg, hogy hol vannak hiányosságok. Az önkormányzatok működésében kétségtelenül jelentkeztek belső ellentmondások, amit maga a törvényjavaslat általános indo klása fogalmaz meg. A felmerült, az alapok pénzügyi egyensúlyát súlyosan érintő problémák oka jórészt a makrogazdasági folyamatokból, a jogi szabályozások elégtelenségéből és nem utolsósorban abból eredtek, hogy az Állami Számvevőszék rendszeres jelzései, a társadalombiztosítási költségvetések során elhangzott ellenzéki felszólalások sem működtek igazán jól a kormányzati ellenőrzéssel együtt, pedig a törvény pontosan meghatározta a kormány mindenkori feladatait. Ha a társadalombiztosítási önkormányzatok nég yéves tapasztalatait akarjuk összegezni, valóban a probléma szélesebb köréből kell kiindulnunk. A társadalombiztosítási önkormányzatokkal szemben a kormány elégedetlensége alapvetően az alapok halmozódó hiányából eredt. Ez viszont jórészt a kormány restrik tív gazdaságpolitikájának eredménye; a bérek, a jövedelmek visszafogásával a jutalékbevétel (Sic!) növekedése egyértelműen nem érheti el az infláció mértékét, a költségeket viszont nem lehet adott határon túl csökkenteni, legfeljebb csak elméletben. De ide tartozik az is, hogy az önkormányzatok valójában nem kapták meg a korábban már megígért vagyont. A kormányzat gyakran nem eléggé átgondolt intézkedései érthetően ellenkezést váltottak ki a társadalombiztosítási önkormányzatokból. Az első lényeges válaszlé pés az volt, hogy a kormány saját hatáskörébe vonta a társadalombiztosítás költségvetésének tervezését, készítését és benyújtását az Országgyűléshez. Ezt követték azután a feltevések, amelyek megkérdőjelezték az önkormányzatok szükségességét, felvetették a nnak lehetőségét, hogy a társadalmi alapokat a kormányzat saját hatáskörébe vonja. A benyújtott törvényjavaslat végül is más utat választ a demokrácia nagyobb dicsőségére, létrehozva egy olyan társadalombiztosítási önkormányzati rendszert, amely hatáskörei t vizsgálva bizony inkább látszatjellegű. Az egyetlen cél, hogy a háttérből a kormány erőteljesebben tudjon beavatkozni a társadalombiztosítás ügyeibe. Az első alapvető változás, hogy az 1991. évi LXXXIV. törvény - amelyet az 1993. évi XII. törvény módosít ott - 8. §ával ellentétben, amely kimondja, hogy az önkormányzatba a biztosítottak képviselőit a választójoggal rendelkező magyar állampolgárok választják, a törvényjavaslat elveti és szimpla delegációvá degradálja az új testületet. Az általános indoklás arra hivatkozik, hogy az 1993. évi választásokra vonatkozó jogszabály csak egyszeri alkalomra volt érvényes. (18.00) A választás szabályai a törvényből eredően valóban változhatnak, de a törvény szövege egyértelműen az, aminek készült. Az, hogy a választás eredményeképp hogyan választják ki a biztosítási tisztviselőket, világos volt. Ez a törvényjavaslat viszont a folyamatot elködösíti, amikor kimondja, hogy a biztosításra jogosultak az Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező
