Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2407 képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy az elfogadott napirendünk s zerint ezen a héten nem kerül sor az általános vita lezárására. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván felszólalni. Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőjének. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök A sszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Átolvasva a parlamenti előterjesztést és a vezérszónokok hozzászólásait a társadalombiztosítási önkormányzatok választásával kapcsolatban benyújtott törvényjavaslatról: nagyon sok mindenről volt szó, de úgy látom, hogy egy nagyon lényeges kérdésben nem tesznek különbséget képviselőtársaim, és nagyon gyakran a kormány megnyilvánuló képviselői sem. Nagyon sok szó esik arról, hogy milyen gondok vannak a társadalombiztosítás gazdálkodásával. Nagyon sok példát sor olnak föl a gazdálkodás hiányosságairól, és ezek között szinte mindig ott lehet találni azt a kitételt, hogy a társadalombiztosítási alapokban mekkora hiány képződik. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a típusú megnyilvánulás óriási tévedést tükröz. Hiszen a tá rsadalombiztosítás pénzügyi alapjai - a több mint 1000 milliárdos pénzügyi alapjai - gazdálkodását költségvetési törvény szabja meg, és ezt a törvényt a parlament szavazza meg. A költségvetés elkészítése úgy történik, hogy a kormány megadja azokat a főbb g azdasági mutatókat, amelyekre majd meg lehet tervezni a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Megadja az általa számított és várható bérkiáramlást, megadja az általa várt és számított inflációs adatokat, és amikor a társadalombiztosítási önkormányza tok a költségvetést tervezik, csak ebből indulhatnak ki. Ha a kiindulási számok hibásak, ha a kiindulási számok már eleve teljesíthetetlenek, akkor könnyen belátható, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetése már a kiindulásnál nem lehet jól tervez ett, de ez nem az önkormányzatok tervezőképességén és készségén múlik. Az alapadatok megadása után mindig egy hosszas egyeztetési folyamat következik, amikor a társadalombiztosítási önkormányzatok elmondják azt, hogy véleményük szerint mennyi bevételre szá míthatnak, és milyen kiadási előirányzatokat milyen körülmények között lehet teljesíteni; majd a kormánnyal való egyeztetésben kiderül, hogy bizonyos kiadási előirányzatokat csökkenteni kell, és esetleg a kormány más nézetet képvisel - hogy bizonyos bevéte li előirányzatok magasabbak lesznek. Idén tipikus eset volt ez az egészségbiztosítási önkormányzattal, amikor a kormány váltig azt állította, hogy az ágyszámleépítési törvény következtében legalább 8 milliárd forintos megtakarítása lesz az egészségbiztosí tásnak - idézőjelbe téve a megtakarítást , és ez az összeg elegendő lesz arra, hogy majd a béremelések fedezetét is biztosítsa. Természetes, hogy egy ilyen tervezés folytán, és annak következtében, hogy... - ezeket a számokat, költségvetési tételeket a pa rlament - bár a vita során számtalanszor elmondtuk, hogy ezek az előirányzatok nem teljesülhetnek, hogy a számítások teljesen megalapozatlanok és irreálisak - elfogadta. Az, hogy az egészségbiztosításban az év első negyedévében akkora hiány keletkezett, am ekkora, az, hogy az egészségbiztosításnak az év második felében minden bizonnyal pótköltségvetésre lesz szüksége - mert a megtervezett költségvetés már a kiindulás pillanatában sem biztosította az egészségügy finanszírozásának kereteit , ez nem az Egészsé gbiztosítási Önkormányzat tervezési hibáiból adódik. Tisztelt Képviselőtársaim! Szét kell választani a költségvetési tervezés hibáit, és szét kell választani a valóban az Egészségbiztosítási Önkormányzaton múló gazdálkodási hibákat. Azért kell szétvá lasztani, mert ha ezt a két dolgot összemossuk, akkor könnyen adódhat az a következtetés, hogy ha még a költségvetését sem tudja megtervezni egy Egészségbiztosítási Önkormányzat, akkor aztán, igazán, itt már az önkormányzatiságra sincs szükség, mint ahogy ezt hallhattuk '95ben; különösen gyakran Bokros Lajos idején, akit rendkívüli módon idegesített ez az egyeztetési kötelezettség a biztosítási önkormányzatokkal, és a legegyszerűbb megoldást választotta volna: meg kell szüntetni azokat - abban a pillanatba n nem kell egyeztetni, és lám, milyen gyorssá válnak ezek a folyamatok!
