Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
2206 Magyarországon ennél jobbat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormá nypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Aszódi Ilona Katalin képviselő asszonynak, független. ASZÓDI ILONA KATALIN (független) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási önkormányzato k botránytörténetét nem szeretném ragozni: az elmúlt héten nagyon sok szó esett róla, és mindannyian tudjuk, a közvélemény is nagyjából tisztában van ezzel. Azért utalok rá mégis, mert azt hiszem, ez a botránytörténet az, ami miatt azt mondjuk, hogy a hely zeten mindenképpen változtatni kell. Ebben a kérdésben, azt hiszem, itt a Házban minden párt között konszenzus van. Azért kell változtatni - mert ez gazdasági károkat okoz , mert felháborítja a közvéleményt, és mind a két dolog nyilván kellemetlen a kormá nynak, akit felelőssé tesz a közvélemény az adott problémákkal kapcsolatosan, és rossz a parlamentnek is; rossz fényt vet a parlamentre is; és a parlamenti képviselőket is felelőssé teszi a közvélemény ezekért az eseményekért, holott valójában a parlamentn ek ma ezekre az eseményekre nagyon kevés a ráhatása. (19.40) Tehát változtatni kell. Ez részben politikai érdek, részben gazdasági érdek is. Annyiban gazdasági érdek, amennyiben rengeteg pénz eltékozlódik ilyen módon. A törvényjavaslat számos pontján vitat ható. Az én véleményem szerint mindenképpen erénye ennek a törvényjavaslatnak az, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai fölött egy fokozottabb, erőteljesebb kontrollt próbál törvényileg rendezni. Ez azt jelenti, hogy a kormány nagyobb szerepet kap a z alapok fölötti kontrollban, és nagyobb szerepet kap az Országgyűlés is. A kormány delegálhat a felügyelőbizottságokba, törvényességi felügyeletet gyakorol, illetve az Országgyűlésnek módja van beleszólni a felügyelőbizottságok ügyrendjébe. Reménykedjünk abban, hogy ez az erőteljesebb kormányzati és parlamenti kontroll oda vezet, hogy a pénzügyekkel a majdan megbízott szervezet talán tisztább alapon fog tudni bánni, racionálisabban fogja kezelni. A törvényjavaslat nagyon sokat vitatott pontja a delegálási rendszer. Továbbra is azt mondjuk, hogy ha delegálunk az önkormányzatokba képviselőket, akkor továbbra is önkormányzatokról beszélünk. Itt Bauer Tamás mondandójához kapcsolódnék én is. Nekem is az a meglátásom, hogy amennyiben ide delegálunk képviselőket, akkor az már eleve nem önkormányzati rendszer. Felesleges is annak hívni, hiszen az önkormányzatiság lényege az, hogy egy bizonyos csoport önmaga köréből fogja megválasztani azokat az embereket, akik majd igazgatják, szervezik, irányítják a munkát. Tehát i tt messze nincs már szó önkormányzatiságról, ezért azt gondolom, felesleges is annak nevezni. Ezt én önmagában nem tartom hibájának, hiszen nem gondolom azt, hogy a társadalom minden szeletét, minden részét önkormányzati módon kellene szervezni. Tehát ha a zt mondom, hogy ezen a területen megszüntetem az önkormányzatiságot, ettől én nem háborodom föl, mert nincs önkormányzatiság az egészségügyben, nincs önkormányzatiság az iskolákban, hacsak nem a hallgatói vagy az iskolai gyermek, tanulói önkormányzatokra gondolok, és egy sor helyen nincs önkormányzatiság, ahol ennek ellenére talán ésszerűen vagy akár jól is működnek a dolgok. Tehát egyáltalán nem tartom problémának, ha itt sincs az. Azt gondolom, hogy itt a delegálás módja az, ami sokakban komoly indulatok at gerjesztett, hiszen a jelenlegi törvényjavaslat szerint egy olyan körből van mód delegálni, amely a járulékfizetők körét messze nem fedi le. Nem beszélve arról, hogy a delegálási rendszer ebben a viszonylag szűkebb körben lehetőséget ad arra, hogy bizon yos összefonódások konzerválódjanak. Az összefonódásokról persze pontos tudomásunk nincs, és nem lehet azt mondani, nem lehet rámutatni, hogy íme, ezek itt vannak, de mindenképpen vélhetőek. Hiszen olyan sok probléma, olyan sok
