Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2199 helyette életjáradékot. Ez az állam számára - elnézést a kifejezésért, de - jó üzlet. Jó üzlet, mert egyszerre megkap 234 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet, és évente kifizet 3400 millió forint értékű ké szpénzt. Azért a milliárdokhoz viszonyítva ezt nyilvánvalóan nem hátrányos. Amellett a jogosult részéről van kockázati eleme is, hogy ha meghal, akkor a folyósítás nem folytatódik. Nagyon érdekes, hogy a vagyoni jogosultak esetében az Országgyűlés méltányo lta ezt, elfogadta a kormányjavaslatot, és a vagyoni jogosultak ismételten életjáradékra válthatták kárpótlási jegyeiket. Azon politikai üldözöttek számára viszont, igen tisztelt képviselőtársaim, akik az elmúlt két diktatúra alatt a nézeteik, a fajuk, a v allásuk, az eszmeiségük miatt deportálást, börtönt, kitelepítést, internálást szenvedtek el, a tisztelt Országgyűlés nem adta meg ezt a lehetőséget, elutasította a javaslatot. A mai napig nem lehet erről felháborodás nélkül beszélni, tisztelt képviselőtárs aim. Mert eltelt egy év, két év, és most, '97 tavaszán vagyunk abban a helyzetben, hogy arról beszélhetünk, hogy ezek az idős emberek ismét életjáradékot kaphassanak a kárpótlási jegyeikért. Csak közben most már eltelt két és fél év. A törvényjavaslat szab ályai szerint viszont ezek a személyek majd szeptember és december között adhatják be az igényeiket, és majd a következő évtől lehet folyósítani nekik ezt az életjáradékot. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom önöknek, hogy annyi levelet és telefont kapjanak ebben az ügyben, mint amennyit én kaptam. És ne használják önökkel szemben azt a hangot, amit nekem mondtak - nem nekem célozva , hogy ez az Országgyűlés meg akarja várni, hogy kihaljanak, hogy meghaljanak. Hogy még majdnem egy évet kelljen neki k várniuk, hogy végre azt a megmaradt néhány százezer forint értékű jegyet visszaadhassák, és akkor majd jövőre elkezdik folyósítani az életjáradékot, ha elbírálják - erre még külön ki fogok térni - a kérelmeiket. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hog y jogilag megengedhetetlen lenne, hogy az ilyen igények beadását az Országgyűlés eltolja, kitolja, hogy hatályba lépjen a törvény, és majd szeptembertől kezdve adhatják be a kérelmet. És ha hamarabb beadja, igen tisztelt képviselőtársaim, mit lehet tenni? A hivatal majd beveszi, majd iktatja. Mert nem lehet majd azt mondani, hogy nem szeptember után adta be, nem foglalkozok vele. Nem tudom elhinni, hogy ilyen lelkiismeretlen tisztségviselő lenne a kárpótlási hivatalokban. Egészen biztos, hogy nem. Akkor meg minek egy ilyen borzasztó határidő? Az ügyiratkezelés szabályai alapján valamikor majd sorra fog kerülni és el fogják bírálni. Egyébként ezeket a legkönnyebb elbírálni - hozzá kell tennem , hisz a tényállást már megállapította a hivatal, a jogosultság bi zonyított. Itt egy technikai dologról van szó: odaadja a kárpótlási jegyét, ha hiánytalanul megvan, a program alapján a gép kiszámolja az életjáradékot, ha nincs meg, akkor szintén program alapján arányosít, és a nyomtató kinyomja a határozatot. Ebből a fa jta határozatból egy nap elég sokat meg lehet csinálni, hisz nem kell gondolkodni, nem kell bizonyítékokat mérlegelni. Egész egyszerűen be kell táplálni az adatokat a számítógépbe, és a program alapján a számítógép megmondja a végeredményt. Erre akár külön csoportot lehet létrehozni az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban. Tíz embert, aki csak ilyen ügyekkel foglalkozik. A költségvetési törvényjavaslatban jelenleg körülbelül ezer főre van tervezve az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, va lamint a megyei hivatalok létszámkerete. Némi maliciózus jelleggel megjegyzem: nem tudom elképzelni, hogy ebben a hivatalban ne lehetne tíz embert erre a feladatra állítani, és hogy ez egyébként megsínylené a többi kérelem elbírálását. Ilyen ötlet - ne har agudjanak, képviselőtársaim - olyanok fejében születik, akik nem találkoznak ezekkel az az emberekkel, akik nem életközelből szemlélik ezeknek az embereknek a sorsát, hanem íróasztal mellől, és akik számára a politikai üldözöttek sorsa egy megoldandó felad at, csak nem tudnak humánusan közelíteni ezekhez az emberekhez. Ha az Országgyűlés képes volt arra, hogy több mint 1 milliárd forint költségvetési keretet biztosítson a kárrendezési hivataloknak, akkor ebből az összegből meg kell tudni oldani, hogy a törvé ny hatálybalépése után az életjáradékra váltási kérelmeket a hivatal elbírálja, legyen rá
