Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke:
2157 milliárdos befektetést igényel az országban az elkövetkezendő 5810 esztendőben, ez elképzelhetetlen külföldi tőke bevonása nélkül. A szolgáltatási szektor általában a világon mindenütt alapvetően többségi tulajdonban az önkormányzatok hoz tartozó szektor, hiszen legközvetlenebbül az ellátási kötelezettség itt az önkormányzatoké, és ezeknek kell a polgárok érdekeit megjeleníteni. Alapvető tehát, hogy a tulajdoni beleszólásuk meglegyen az energiaszektorban. Amin az állam a tisztességes ve rsenyt és a jó árat tudja biztosítani, ez épp a távszolgáltatás, a távszállítás kérdése; legyen ez a villamosnál a távvezeték, vagy az olaj tekintetében a csővezeték. A hozzáférhetőségen keresztül igenis egy állam a társadalom érdekeit meg tudja jeleníteni , és a versenyből ki tudja zárni azokat a magántulajdonos termelőket, akik tisztességtelen versenyelőnnyel akarnak élni, vagy pedig nem ennek megfelelően járnak el. Azt hiszem tehát, hogy tisztába kellene tenni, hogy ami hiba, az éppen az, hogy fordítva ke zdte a kormány a privatizációt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) annál a szolgáltató szektornál, amelyik a legkevésbé volna privatizálható, és sajnos - Szalay Gáborral egyetértek - az erőművek tekintetében pedig impotensnek bizonyult a privatizációs technika. (Taps az MDNP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Latorcai János frakcióvezetőhelyettesnek, KDNP. DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar energiaszektor még állami kézben lévő, rendkívül meghatározó stratégiai fontosságú részének jövőbeli sorsa, úgy hiszem, mindenki számára létkérdés. Ezért mindaz, amit Demeter Ervin frakcióvezető úr ebben a felszólalásában említett, úgy hiszem, rendkívül fontos, és az eg ész parlament figyelmére igényt tart. Éppen meglepett, ahogy miniszter asszony erre reagált, mert azt mondotta, hogy minden annak a koncepciónak a jegyében történt az eddigi privatizáció során, amit a magyar energiapolitikai koncepció cím alatt 1993ban az Országgyűlés meghatározó többséggel, majdnem mondhatnám, hogy egyhangúlag elfogadott. Szeretném ezt aláhúzni azért, mert Szalay Gábor úr említette, hogy történtek hibák. Nos, a hibák pontosan annak következtében jöttek létre, hogy nem ezt az energiapoliti kai koncepciót, illetve ennek alapját képező tanulmányt használta fel a kormány az eddigi privatizációs tevékenysége során, hanem csakis és kimondottan egyetlenegy cél vezérelte, hogy a költségvetés mielőbb bevételekhez jusson. Ebben az energiapolitikai ko ncepcióban - öntsünk tiszta vizet a pohárba - az értékesítés 20 százaléka volt megengedett költségvetési bevételként csak, és 20 százalék kötelező tőkeemelés volt megfogalmazva; ilyen értelemben bármelyik cégnek legfeljebb egyharmada lett volna elidegeníth ető. Ez a 20 százalék lehetőséget adott volna arra, ami ma nincs meg: hogy az igen szükséges fejlesztések végbemenjenek. (15.20) Tisztelt Képviselőtársaim! A tényekhez a dolgok valós olvasata is hozzátartozik; tehát amikor valaki megpróbálja politikai szlo genekkel a szakmaiságot háttérbe szorítani, akkor időnként nem árt, ha tükörbe is néz. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, a gazdasági bizottság elnökének. TARDOS MÁRTON , a gazdasági bizottság elnöke : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden hangzott el most ebben a rövid vitában. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, az egy teljesen megalapozatlan állítás, hogy az energiaszektor privatizálásának az ügye nemzeti érd ekek feladásának az ügye. A korábbi kormány döntései ebben a vonatkozásban helyesek voltak, és helyesnek is bizonyulnak.
