Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2144 gondolni, hogy hol igen és hol nem, hol indokolt kizárni, megtiltani a dohányáruk és a szeszes italok reklámját. (22.10) Egyetértek azokkal - azt hiszem, először Szabad György mondta a vitában , akik azt mondták, hogy különbséget kell tennünk az égetett szeszes italok és a bor, sör között. Tehát hol indokolt ezt korlátozni, és hol nem indokolt korlátozni. Azt gondolom, hogy mára két dolog világossá és egyértelművé vált. A reklá mnak három nagy területe van minden fejlett országban. Az egyik a rádióban és a televízióban való reklámozás. NyugatEurópa országaiban az összes reklámkiadás körülbelül 3040 százaléka esik a rádióra és televízióra, Magyarországon ennél is több, mintegy 5 0 százaléka. A másik az írott sajtó. NyugatEurópában a reklámkiadások 5060 százaléka esik az írott sajtóban történő reklámozásra. Nálunk az újságolvasás mértéke kisebb, és ezért csak körülbelül 30 százalék. Van az egyéb, elsősorban a szabadtéri és tömegk özlekedési reklámozás. Ez az összes reklámkiadásnak általában mindössze 5 százaléka körül van. A mi vitánkban felmerült mindjárt az elején; az első hozzászóló, Bretter Zoltán hívta fel a figyelmet arra, hogy a dohányzás és alkoholfogyasztás kérdésében a dö ntő kérdés a fiatalok kérdése. Tehát azt kell figyelni ebből a szempontból, hogy mi az, ami a fiatalokat elsősorban eléri. Azt hiszem, ebből a szempontból is konszenzus van abban, hogy a rádióban és a tévében ne legyen lehetőség dohányáruk és égetett szesz es italok reklámjára. Azt hiszem, abban is konszenzusra juthatunk, hogy az írott sajtóban legyen - eltekintve a címlapoktól, ahogy ezt a törvény jelenleg is tartalmazza , tehát az írott sajtóban ne tiltsuk a dohányáruk és a szeszes italok reklámját. Azt h iszem, az alapvető vitakérdés az, hogy mi történjék a szabadtéri dohány- és szeszesitalreklámmal. A benyújtott törvényjavaslat ebben egyfajta megoldást tartalmaz, amely az iskolák környékéről tiltja ki. Hack Péter nagyon szellemesen mutatott rá, hogy ez eg y eléggé álszent megoldás. Azt hiszem, ha komolyan akarunk korlátozást, akkor általában a dohányáruk és az égetett szeszes italok szabadtéri reklámozását kell megtiltani, ami egy jelentős elmozdulás lenne a jelenlegi tényleges helyzethez képest. Ha pedig n em akarunk korlátozni, akkor azt kell mondani, hogy a korlátozást a rádióra és a televízióra korlátozzuk. Ebben a tekintetben is vannak már bent módosító javaslatok. Most nem akarok állást foglalni ebben a vitában, csak arra szeretném felhívni valamennyiün k figyelmét, hogy ez az igazi döntés. Azt hiszem, az egész reklámtörvényvitának az a legfontosabb döntési kérdése, hogy a dohányáruk és a szeszes italok szabadtéri reklámhordozókon és tömegközlekedésben való reklámozását megengedi ez a törvény majd a végle ges formájában, vagy sem. Végül egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni ahhoz - az eredeti hozzászólásomon túllépve , amit Kósa Lajos elmondott. Amit nyelvügyben elmondott, azt egy túlzó álláspontnak tartom. Az én ízlésemnek az felelne meg, ha rábízzuk a P hilipsre, hogy angolul írjae ki - mint egyébként az egész világon mindenütt , hogy "Let's make things better", amellyel a magyar fogyasztók nagy többségéhez nem fog eljutni - mert aki nem tud angolul, ezt nem fogja megérteni. Azt is bízzuk rá, hogy a Gru ndig - "Grundig made for you" - szintén mindenütt angolul írja ki ezt a reklámot, vagy lefordítja. Úgy tudom, a nagy világcégeknek az az általános szokásuk, hogy mindenkihez igyekeznek nemcsak a saját nyelvén szólni, hanem a saját nemzeti ízlése és szokása i szerint szólni. Ha nem ezt teszi, ő jár vele rosszul. Döntse el ő, már csak azért is, mert nálunk nemcsak arra kell törekedni, hogy a magyar nyelv tisztaságát megőrizzük. A mai magyar nyelvtudási szint mellett még az is fontos társadalmi cél, hogy Magyar ország is jusson el oda, hogy a fiatal generáció számára legalább természetes legyen az idegen nyelvi közeg. Tehát ennek nemcsak hátránya, hanem előnye is van. Ezért azt mondom, hogy ezt is bízzuk rá a reklámozóra. Nagyon keveset kell tiltani - bizonyos ti ltásokról beszéltem , ebben biztos, hogy nem a tiltás az, ami a kívánatos eszköz. Köszönöm szépen.
