Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
2031 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Tamás képviselő úrnak, MDNP. S azt követően, ha lesz idő, akkor Aszó di Ilona Katalin képviselő asszonynak, független. DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ha végiglapoznánk a '90es évektől a sajtót, hogy milyen témákkal foglalkozott, jó csomópontokat lehetne találni benne, s mik voltak a parlamentben a vitatémák, nagyon jól lehetne azonosítani egyegy időszak legfontosabb kérdéskörét. '90 táján a demokrácia és a berendezkedés alapkérdéseiről folytak a viták. '91ben főleg külpolitikai orientációs kérdések körül ment a vita. '9293 a tul ajdonrendezésnek a kérdéskörével telt. S ha a mára gondolunk, akkor a társadalombiztosítás a prímet viszi mind a sajtóban, mind pedig a parlamenti és politikai vitákban. Mert ugyanis - és ebben nagyon igaza van Kis Gyulának - egy olyan jelentőségű dologról van szó, amit több részletben tárgyal a Magyar Országgyűlés. Annak a folyamatnak, amelyet rendszerváltoztatásnak hívunk, tehát amikor versenyképesebbé kívánja tenni magát ez a nemzet a nemzetek versenyében, egyik alapeleme az állam szerepe, az állam szoci ális rendszerének szerepe, túl azon, amit a jogállam, a demokrácia, a külpolitikai orientáció, a magántulajdon dominanciája jelent. Én az öt nagy kérdéskör egyikének tartom az állam szociális, társadalombiztosítási szerepének átalakítását. Ebből következőe n nyilvánvaló, hogy nem először és nem utoljára kerül ez a téma a magyar parlament elé. Ezt az is kifejezi, hogy minden hozzászóló - bár a törvényjavaslat erre nem utal - átmeneti jellegűnek tekinti azt, amit most a kormány beterjesztett. Átmeneti jellegűn ek abban az értelemben, hogy többször vissza kell erre térni, hiszen nincs letisztult, végleges álláspont. Sőt, a problémák sincsenek igazán feltárva. Be kell vallanunk egyébként, hogy az a modell, amelyet a parlament 1991ben kidolgozott, és ebben tettest ársak ülnek itt, a parlamentben, hát nem vált be. Nem abban az értelemben nem vált be, hogy az önkormányzatiság alapelvét komolyan bárki megkérdőjelezné, hanem a működés során nyilván sok apró elemből összetevődve nem az jött ki eredményként, amire a parla ment akkor számított. S azt is tudnunk kell, hogy e konstrukció megalkotása a parlament műve volt, mert én ugyan nem ezzel a területtel foglalkoztam, de emlékszem rá, hogy akkor egy delegációs modell volt beterjesztve a parlament elé, amikor az önkormányza tiság eredeti megvalósítására történt kísérlet. A jobb megoldás kialakításának esélye most nagyon csekély, hiszen tűzoltásról van szó, olyan tűzoltásról, amellyel kapcsolatban világosan ki kell mondani, hogy a kormánynak, az előterjesztőnek a halogatása, a hezitációja és a bizonytalankodása vezette el a magyar parlamentet. Az a bizonytalankodás, hogy vajon mi legyen a jó megoldás, és hogyan lehet kiegyezni azokkal az erőkkel, amelyek ezen a pályán egyáltalán megjelennek. Mert azt gondolom, tisztáznunk kell azt, hogy mi egy jó megoldás feltételrendszere, milyen úton kell végigmenni ahhoz, hogy talán a jobb megoldást meg lehessen találni. Először is a valós problémákat kell azonosítani. Úgy látom, a törvényjavaslat nem azonosítja, még magyarázataiban sem a val ós problémákat, felszíni ügyekkel foglalkozik csak. Másodszor: azonosítani kell, hogy ezek a valós problémák mire vezethetők vissza, miért jöttek létre, milyen alapelvek mentén akarjuk rendezni azokat az élet által felvetett problémákat. Negyedszer: milyen megoldási módok képzelhetők el az egyes problémákra; ezen belül mi az, ami megvalósítható, és mi az, ami rövid távon, és mi az, ami csak hosszabb távon valósítható meg. Hatodszor, s talán ez a legfontosabb: a társadalombiztosítás kérdésében, annak igazgat ásának kérdésében is széles körű egyetértésre kell törekedni, aminek az esélyét megint nagyon nehezen látom most. Azt tartom a legnagyobb problémának, hogy eltelt egy hosszú időszak, halmozódó problémákkal, és nem foglalkozott kellő eréllyel és kellő határ ozottsággal a törvényhozás azzal, hogy a '91ben megalkotott szisztéma nem vált be. S nem foglalkozott ezzel sem az érdekeltek köre, és nem
