Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
2030 valódi összefüggéseket keres az önkormányzat működésében, tényleges szerepében. Egy rövid kis történetet hadd mondjak, a társadalomtudományokban alaptörténetként ismert tanmese: Észrevették, hogy délangliai falvakban, ahol a házak kéményén gólya van, ott van a házakban kisbaba. Ugye, nagyon kézenfekvő az összefüggés: gólya van a háztetőn, és ott kisbaba van - mégiscsak van valami a gólyamesékben! (Derültség.) Okos társadalomtudósok azért ennél mélyebb következtetésre j utottak, és miután Angliában, még DélAngliában is meglehetősen hűvös néha az éghajlat, ahol kisbaba van, be kell fűteni, ott meleg a kémény, és ezért a gólyák szívesebben építik oda a fészküket, ahol fűtenek a házban. No, ezek után eldönthető, hogy most v ane összefüggés a kisbaba megszületése és a gólya között… Természetesen nem arról van szó, hogy én Torgyán József felszólalását egy pillanatra is a gólyamesék világába tartozónak mondanám (Derültség) , bár a gólyameséknek sincs sok közük a valósághoz - de azért legalább kedves és bájos történetek. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Visszatérve a mondanivalómhoz: választás vagy delegálás. Természetesen mindannyian - vagy a legtöbben - a választás hívei vagyunk; ha nem is úgy, mint ahogyan a parlam enti választások voltak. Az OTIt sem úgy választották! Ha jól emlékszem a számokra, az OTInak mintegy 200 ezer választásra jogosult tagja volt. Még emlékeztetőül az OTIval kapcsolatban: nem volt egy kis szervezet! 360 főt választottak be az OTI közgyűlé sébe; és az OTInak volt elnöksége, volt igazgatótanácsa - tehát egy erősen hierarchizált szervezet volt. Én természetesen nem tekintem mintának az OTIt ebből a szempontból. Vannak érvek amellett, hogy most delegálás legyen, és vannak érvek amellett, hogy ne legyen soha delegálás, mindig csak választás legyen. De nem lehet olyan választási rendszert létrehozni vagy működtetni, amikor a lakosság túlnyomó része nem ismeri, nem ismerheti, hogy kik között választ! Egyetlen példát hadd mondjak: '93ban mandátum hoz jutott és megválasztottak olyan szervezetet, olyan szakszervezetet, amelynek nem volt munkahelyi szervezete, nem volt valódi szakszervezet, fantomszervezet volt - '93ban mandátumhoz jutott. A lakosság többsége nem ismerheti - ez természetes - mind a h ét vagy akárhány szakszervezetet; ezt nehéz mindig aktuálisan megmondani - majd ahány bejelentkezik. (12.10) Tehát a delegálás ebben a pillanatban, amikor azt mondjuk - és feltehetően azt mondjuk , hogy átmeneti időre hozzuk létre a társadalombiztosítási önkormányzatot, elképzelhető egy nem jó kompromisszumnak, de végül kompromisszumnak. Azt hiszem, ebben a pillanatban senki nem tud letenni egy olyan választási elképzelést, amelyik jól kiküszöbölné azokat a problémákat, amelyek '93ban a választásnál fenná lltak és megvoltak. A közgyűlés létszámával kapcsolatban. Említettem, hogy az OTInak 360 tagja volt, és emellett még 180180 póttagot is választottak. Persze irreálisan magas szám, valószínűleg a működés totális képtelenségét jelentené. De meg kell gondol ni, hogy valóban 36 fő, egyegy oldalnál 18 fő az egészségpénztárnál, más összetételben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnál elég arra, hogy megfelelően képviseljen területeket és szervezeteket. Viszonylag sok szervezet vesz részt, és még több szeretne rés zt venni az önkormányzat munkájában. Valóban, elége? Az elnökséggel kapcsolatban. '93ban, illetve '91ben, megelőzőleg '89ben is én a kétszintű testület ellen voltam. Az általános hangulat olyan volt, hogy mi mindent, ami valamennyire is a pártállami mú ltra emlékeztetett, rossznak tartottunk, egy olyan elnökséget, amely az apparátus felső szintjével összefonódva, minden információt maga dolgoz fel és mintegy kisajátít, és elsúlytalanítja a közgyűlést, ez rettentő idegen (Az elnök a csengő megkocogtatásáv al figyelmezteti a képviselőt az idő leteltére.) , nagyon kevésbé elfogadható volt számomra. De ha a valóságos működést nézzük, azokat a feladatokat, hogy hogyan formálódik ki a millió érdekből, hogyan transzformálódik valahol politikai mondanivalóvá a társ adalombiztosításban, akkor meg kell gondolni, hogy nélkülözhetőe egy elnökség. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
