Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója:
2004 sem, itt sem jelenthet valamiféle parttalan demokráciát, tértől és időtől független, korlátlan önállóságot. A társadalombiztosítás kötelező biztosítás, amelyben az állam felelősségének is meg k ell jelennie. Ez a felelősség garantálja a rendszer hosszú távú működőképességét, az ellátásokhoz való hozzájutást, a biztosítottak jogainak érvényesülését. E felelősség tartalmához az anyagi garanciavállalás mellett hozzátartozik a résztvevők jogait és kö telezettségeit pontosan megfogalmazó szabályozás, az önkormányzatok feletti ellenőrzés is. Ebből a felfogásból kiindulva nem látjuk szerencsésnek és célszerűnek a társadalombiztosítási önkormányzatok kormányrendeletekkel kapcsolatos korábbi mértékű, a komp etenciahatárokat elbizonytalanító egyetértési jogának biztosítását. Többen alkotmányos aggályokat is felvetettek az önkormányzatok szervezetét és jogosítványkörét módosító javaslatokkal kapcsolatban. A kötelező társadalombiztosítási rendszer megszervezése az állam alkotmányos kötelessége, de a konkrét megvalósítási forma kiválasztásában nincs az alkotmányból levezethető kényszer. Vezérlőelv azonban a kormány számára a konszenzusra való törekvés. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat beterjesztését több hóna pos szakmai és politikai előkészítés és egyeztetés előzte meg. Megalapozásához kikértük a szociális partnerek véleményét, a biztosítási önkormányzatok testületeinek és tisztségviselőinek állásfoglalását, és nem utolsósorban figyelembe vettük az Országgyűlé s által kiküldött, az egészségbiztosítást vizsgáló bizottság jelentését, amelyet a közelmúltban nagy többséggel fogadott el a tisztelt Ház is. Az előkészítés során - csakúgy, mint hat évvel ezelőtt - az egyik meghatározó kérdés volt az önkormányzati testül etek megalakulásának módja. Ha külföldi mintákat keresünk a közjogi jellegű, illetőleg köztestületi biztosítók önkormányzati testületeinek létrejöttére, mind a képviselők választására, mind delegálására, sőt kinevezésére is találunk példákat. Történetileg kétségkívül a választás volt domináló, mára azonban már - éppen az állami szerepvállalás növekedése miatt - a delegálás vált szinte kizárólagossá. Európában jószerével csak Németországot lehet említeni, ahol a közjogi testületeknek minősülő biztosítókba kö zvetlenül választják meg a járulékfizetők képviselőit. Tudni kell azonban, hogy ez a választás sem a jelölés, sem a szavazás módját tekintve nem hasonlít az általános választásokra. Minden munkavállaló, illetőleg munkaadó csak a saját érdekkörében, az érde kképviseleti szerveik által összeállított listákra szavazhat. A beterjesztett törvényjavaslat a biztosítási önkormányzatok megújítására mind a munkavállalók, mind a munkáltatók esetében a delegálást írja elő. A munkáltatói szervezetek körében ez nem újdons ág, hiszen képviselőik négy évvel ezelőtt is így szerezték meg mandátumukat, és választás csak a munkavállalói szervezetek képviselői körében volt. Az előzetes egyeztetések során a munkavállalói szervezetek némelyike a biztosítási képviselők közvetlen vála sztását tekintette egyedül demokratikus megoldásnak, de a szociális partnerek között abban teljes egyetértés alakult ki, hogy a biztosítási képviselők minden érdekkörben azonos módon nyerjék el megbízatásukat. A javaslat végül az érdekegyeztetésben részt v evő szervezetek kompromisszumos ajánlatát tükrözi. A politikai viták során gyakran elhangzó, tetszetős ellenérv a biztosítási képviselők delegálásával szemben, hogy a delegált testület nem rendelkezik kellő legitimitással, legitim önkormányzat csakis válas ztással jöhet létre. Mint az ismertetett nemzetközi gyakorlat is mutatja, a közjogi biztosítók testületeiben nem tekintik a legitimitás alapjának a közvetlen választást. E testületek legitimitását a munka világának demokratikusan működő érdekképviseleti sz ervei, az érdekegyeztetés elfogadott és törvényes formái alapozzák meg. A beterjesztett javaslat e megközelítés alapján rögzíti, hogy a biztosítási képviselőket az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló országos munkavállalói és a munkaadók döntő részét t ömörítő munkaadói szövetségek delegálják. (10.00)
