Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
1734 számíthatnak. Tudom, hogy il yen támogatással számolhatnak most is, csak a probléma ott van, hogy ennek önmagában törvényi garanciája most már nincsen, mert az a kötelesség, amelyet a törvény eredetileg előírt, december 31én lejárt. Tehát most már a központi költségvetés, az azt megh atározó Országgyűlés tetszésétől függ, törvényi garancia nélkül, hogy az önkormányzatok később is hozzájutnake ehhez a pénzhez. Itt természetesen lehet beszélni arról, hogy ha az önkormányzatok a törvényi kötelezettségüket nem teljesítették, akkor valamif éle szankciót kellene velük szemben alkalmazni. Ez egyébként a bizottsági ülésen is szóba került. Én úgy gondolom, ez nem vezet sehova. Ezt a kérdést a való életben, a reális viszonyok között kell megoldani; abban aligha szabad a mostani körülmények között felelősöket keresni - a kérdést megoldani kell. Ehhez valóban célszerű, hogy a törvényes határidőt meg kelljen hosszabbítani, már csak azért is, hogy az önkormányzatok, amikor számolnak ezzel az újabb határidővel, előre számolhassanak azzal is, hogy a köz ponti költségvetéstől ennek fejében támogatást kapnak. (21.30) A másik tervezett rendelkezés már bonyolultabb kérdést illet, s azt hiszem, ez nem is jó megoldás. Nem jó megoldás szakmailag sem; most nem akarok azzal foglalkozni, hogy lakbérnek hívnak vagy lakáshasználati díjnak ezt az összeget, persze ez lakbér, hiszen ezek bérleti jogviszonyok. De problémát jelent az is, hogy ezeket a most fizetett lakbéreket két módon állapították meg, még a rendelet, tehát az árhatósági jogkörben meghozott önkormányzati rendelet keretein belül is, hiszen az csak maximált árat tartalmaz; vagy megállapodtak, vagy a bíróság határozta meg. Tehát a második bekezdésben említett két kivétel tulajdonképpen lefedi az egész központi rendelkezést. Gyakorlatilag kiürül a harmadik bek ezdés a negyedik bekezdés rendelkezései miatt. Tehát ez nem jó megoldás. Az sem szerencsés, hogy olyan törvényi ármaximálást kíván bevezetni a korábban biztosított önkormányzati árhatósági hatáskör helyett, amely a meglevő lakbéreknél is korlátozást jelent ene. Ezt nem lehet, hiszen ezeknek a szerződéseknek mind a két oldalán magánszemélyek vannak, és ha a bérbeadó jogait törvénnyel utólag korlátoznánk, az aligha állná ki az Alkotmánybíróság próbáját. Tehát ezek a javaslatok nem szerencsések, a kérdést aligh a oldják meg. Többször szóba került, hogy az Országgyűlés három bizottsága összefogott ennek a kérdésnek a megoldására. Ez a bizottság már működik. Az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági bizottság és az önkormányzati bizottság együttesen keresi ennek a pr oblémának a megoldását. Lehetséges egyébként, hogy erre a második szakaszra nem is lesz szükség, éppen azért, mert a hatályos polgári törvénykönyv is biztosít olyan garanciákat, hogy egyoldalúan nem lehet ezeket a szerződéseket módosítani. Természetesen a bérbeadók érdekeit védi az, hogy kérhetik akár a bíróságtól a magasabb összegnek a megállapítását; hiszen nem vitás, hogy az infláció miatt a korábban megállapított bérek kevesebbet érnek, mint a megelőző évben. Minden jogosultság megvan arra, hogy magasab b bért kérjenek, de a visszaélések kiszűrése érdekében ott van a két megoldás általánosságban: vagy megállapodnak, vagy pedig - ha nem tudnak megállapodni - a bíróság dönt ezekben a kérdésekben. Ezt csak azért mondtam, mert nem vitásan a valóságban vannak visszaélésszerű helyzetek. Vannak olyan helyzetek, hogy a bérlő például automatikusan tudomásul veszi a vele közölt magasabb bért, nem tiltakozik ellene, de ez tulajdonképpen már közös megegyezést jelent ilyen formában. Tehát úgy gondolom, ez nem megoldás, amit a törvényjavaslat a második szakaszban tartalmaz. S éppen azért, mert így nem lenne szerencsés az egész törvényről szavazni, módosító indítványt is eléggé nehéz lenne előterjeszteni addig, amíg ezt az ügyet kellően nem járjuk körül, nem vizsgáljuk a gazdasági lehetőségeket, nem vizsgáljuk az önkormányzatok lehetőségeit és egyáltalában azt, hogy ez a megoldás mennyiben illeszkedik bele a magyar hatályos jogrendbe, a magyar alkotmányosságba, azt javasolnám az előterjesztőknek, ne szorgalmazzák ennek az általános vitának a rövid időn belüli folytatását, mert itt megoldásra van szükség.
