Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1698 elsősorban anyagi ígéretekre; nem biztos, hogy ez az legöntudatosabb réte g, sőt felmérések híján ezt egyenesen cáfolnám. Én az ittmaradt szlovákok nevében is tiltakoznék az ilyen sommás és alaptalan megállapítás ellen. Ugyanakkor hamisítás az az állítás is, hogy az áttelepült szlovákok helyére szlovákiai magyarokat telepítettek . A szlovákiai magyarokat ugyanis elsősorban a kitelepített németek helyére telepítették le, elsősorban Tolna és Baranya korábban németek lakta falvaiban. Összefoglalva tehát: a beszámoló minden jó szándékú törekvése ellenére - mindezen szemléleti hiányoss ágai, szellemi gyávaságot tükröző fogalmazása miatt és kifejezetten ittott sértő megfogalmazásai miatt - nem elfogadható. Ha valamikor, akkor most van szükség a politikatörténeti megállapítások pontosságára, az egyes kisebbségek azonos szempontú, következ etes leírására és helyzetük ugyanilyen feltárására, valamint a kormányzati teendők egyértelmű meghatározására. Az ellenzék a vita kapcsán - épp az érintett kisebbségek véleményét is kifejezve - nem tudja elfogadni a jelentés szövegét, ezt az anyagot át kel l dolgozni. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adok szót; elsőként Mészáros István úrnak, SZDSZ, szólásra készül Kovács Kálmán úr, KDNP. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZ LÓ (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fura egy kisebbségi véleményt hallhattunk az előbb, én eddig a hét év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogyha egy bizottsági előadó kisebbségi véleményt ad elő, akkor arról beszél, ami a bizottsági vitában el hangzott és ott megvitatásra került. Ettől függetlenül Kelemen András képviselőtársam felszólalásával egyebekben, a tartalmát illetően lenne min vitatkoznom, de az előadás formájának tekintetében nem kívánok itt most vitatkozni, mert csökkentem a rendelkez ésemre álló idő mennyiségét. Ezt - az ő felszólalását - mint Kelemen András képviselő úr felszólalásának tekintem. Tisztelt Ház! Nincs még egy olyan törvény, ami előírná azt, hogy a tárgykörébe tartozó ügyek állásáról a kormánynak rendszeresen be kellene s zámolnia a parlament előtt. A kisebbségek helyzetével kapcsolatosan azonban ezt a kormánynak a törvény előírása szerint kétévente meg kell tennie. (18.20) Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek j ogainak érvényesülésére, és ez azt jelenti, hogy a társadalmi és kulturális életünk kiemelkedően fontos részének, bennünket magyarokat is gazdagító részének tartjuk a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását. De benne van ebben, t isztelt Ház, az a féltő gond is, ami abból az alaphelyzetből fakad, amit az anyag előrehaladott asszimilációként, nyelvvesztésként jellemez. Tudjuk, tisztelt Ház, hogy az asszimiláció a történelmi múltban nem éppen a kisebbségi lakosok szabad választásából fakadt, hiszen a hagyományaik, nyelvük ápolásához sem szabadságuk, sem megfelelő intézményeik nem voltak. A kisebbségi politika fő célja ezért a rendszerváltást követően - és ez jellemzi az előző kormányt is és a mostanit is - éppen az, hogy a kisebbségek számára olyan környezet teremtődjön társadalmilag, politikailag, jogilag, amely közepette szabadon tudnak választani aközött, hogy megőrzike az identitásukat, ápoljáke azt, vagy pedig aközött, hogy önkéntesen asszimilálódnak. És a kisebbségi politikának olyan viszonyok elérése a célja, amelyben a kisebbségi identitás megőrzése ténylegesen és természetszerűen megvalósítható út, olyan út, amelyből nem származik hátránya az érintettnek. A beszámoló tehát, tisztelt képviselőtársam, alapjaiban érinti a magyar társadalom nyitottságának és kulturális sokszínűségének a kérdését. Kár, hogy a beszámoló ilyen jelentős késedelemmel készült el - ahogy az elhangzott, 1995 októberében lejárt a határidő , a kisebbségi törvény előírásainak maradéktalan betartása esetén u gyanis ez év őszén immár a második jelentést kellene tárgyalnunk.
