Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1696 A beszámoló ugyanakkor nem törekszik a kisebbségi lét kérdéskörét egészében tárgyalni, hanem kiragad legtöbbször csupán kulturális és oktatási elemeket mind az általános, mind az egyes kisebbségek leírására vonatkozó részben. A kisebbségi nyelvhasználat és műveltség felhasználásának lehetőségei továbbra is az anyag által elítélőleg említett pártállami idő szakra jellemző dalolótáncoló nemzetiség szerepére korlátozódnak, ha az anyagban arra keresünk választ, hogy hogyan használhatja a nemzeti kisebbség nyelvét a munkahelyén, az érdekvédelemben, a közigazgatásban és az államigazgatásban. Ez mintha kérdésként sem merülne fel az anyag szerkesztői számára. A kisebbségi oktatás kérdése a közoktatásra, valamint a pedagógustovábbképzésre szűkül le, akár a tartalmi szabályozás, akár az anyagi háttér biztosításának vonatkozásában. Sem az értelmiségi képzés - példá ul orvos, mérnök, mezőgazdász , sem a szakképzés nem jelenik meg ebből a szempontból. Egy kivétel van: a részletes részben található azon megállapítás, hogy a magyarországi románság köréből 810 fiatal tanul romániai felsőoktatási intézményben - szemben a z anyag állításával. Az anyagi támogatási rendszer és az állami, valamint államilag finanszírozott önkormányzati feladatok viszonyában az állami gyámkodást nem a közalapítványi forma szünteti meg vagy szüntetheti meg, hanem az önkormányzatok számára biztos ított jogi és gazdasági feltételrendszer összhangjának kialakítása. Például hozom, hogy Dániában a német kisebbség önkormányzata nem a költséges pályázati rendszeren keresztül történő osztogatásból részesül, hanem közvetlenül a költségvetésből nevesített f eladatellátásból - ezt ellenőrzötten el is látja. Az anyagban a rendszerező kifejtés elvének feladását mutatja többek között az a tény is, hogy az önkormányzatok székházhoz juttatásának kérdése a kisebbségi oktatás általános fejezetében jelenik meg. Sajáto s helyzetet foglal el a cigányságra vonatkozó szerkezeti elem mind az általános, mind a részletes fejezetben. (18.10) Alapvetően hibás szemlélet, hogy a cigányság esélyegyenlőtlenségét kiküszöbölő programcsomagból különös figyelemmel nem említi azt az okta tást, amely minden más program alapját képezi. Ezt követve viszont jól jelzi, hogy milyen helyet szán ennek a kormány, vagy milyen helyet tud elképzelni mind a többségi, mind a kisebbségi politikában. A Cigányügyi Koordinációs Tanács, ami '95ben alakult é s a Roma Programbizottság, amely '96ban alakult, jóval többet érdemelt volna, mint ötsoros megemlítést az anyagban, hiszen nyilvánvalóan nagyobb feladatra szánt ebben a rendkívül érzékeny kérdésben. A beszámoló második része sorra veszi az egyes kisebbség ek helyzetét. A beszámolási kötelezettség értelemszerűen a regisztrált kisebbségekre vonatkozik. Ezt hangsúlyoznom kell, mert már a költségvetés tárgyalása kapcsán, majd a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány működésében, valamint a jelen beszámolóban található elszámolásoknál is ismételten felmerül a nem taxált kisebbségek közpénzekből való támogatásának igénye és ténye, márpedig a törvényt a Magyarországon elismert 13 honos kisebbség érdekében hoztuk. Ezek száma természetesen bőví thető. Ehhez csupán ezer választópolgár népi kezdeményezésére van szükség, ennek híján azonban az ilyen anyagi támogatást a törvény megkerülésének tekinthetjük. A második rész - mint mondottam - enciklopédikus, röviden összefoglalja a főbb adatokat az adot t kisebbségről. Ám akármilyen vázlatos is ez az összefoglaló, az Országgyűlés nem fogadhat el olyan szöveget, amelyben hibás adatok és félreérthető kifejezések vannak. Hadd hozzak példákat. A bolgárok - mondjuk úgy - múltját a XX. század első évtizedéhez k öti, holott már Mária Terézia korában rendelkeztek anyanyelvű iskolával a temesi Bánságban. Budapesten a bolgárok iskolájukat valóban saját erőből építették, ahogy az anyag jelzi, de nem tűnik ki az anyagból, viszont tudni arról, hogy a telket a főváros ad ományozta térítésmentesen. Egyedi eset a bolgár iskola sorsa 1949ben - és ezt is érdemes lett volna megemlíteni , amikor az egyesület a kényszer hatása alatt lemond róla, és a Bolgár Népköztársaság működteti a továbbiakban 1952ig.
