Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Az egészségügyi intézmények új ügyeleti finanszírozása" tárgyában - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
1602 pihenőnapon az illetmény egy órára eső össz egének 70 százaléka. Minősített ügyeletben, tehát a legtöbb munkát igénylő ügyeleti időszak alatt - például a felvételes baleseti sebészeten, ahol néha még leülni sincs idő - már elérhető az is, hogy az alapbérnek megfelelő összeget megkapja az orvos. Tisz telt Államtitkár Úr! Tájékoztasson arról, hogy az egészségügyi dolgozók számára miért fizetnek kevesebbet ügyeletben, mint normál munkanapon. Komolyan gondoltáke, hogy a túlmunkáért kevesebb bér jár, mint a normál munkaidőért? Várom válaszát. (Taps az ell enzéki padsorokból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Az interpellációra Keller László államtitkár úr válaszol. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselő asszony nagyon helyesen utalt arra, hogy '94 tavaszára csak a megoldás gondolatáig jutottak el. Ehhez képest a kormány '96 végén a megoldást is megtalálta a képviselő asszony által említett problémára. (Taps a kormánypárti padsorokból.) A képviselő asszony előtt is ismert az a r égóta kialakult általános gyakorlat - ahogy erre utalt is , mely szerint az egészségügyi intézmény munkarendjén kívüli időben a folyamatos betegellátást készenlét és ügyelet szervezésével oldják meg az intézmények. Korábban a készenlétet vagy ügyeletet el látók díjazása átalánydíj fizetésével történt. A szerény, esetenként ezer forintos orvosi, 6700 forintos egészségügyi szakdolgozói ügyeleti díj állandó feszültségforrást jelentett az ellátók és a munkáltatók között, amely miatt az elmúlt évben már több mu nkajogi perre is sor került. Az ügyelet fogalma és díjazása azonban a munkaügyi szabályokban nem volt megtalálható - úgy, ahogy erre utalt a képviselő asszony , ezért azt a munkáltatók és a bíróságok is úgy értelmezték, mint a készenlét speciális formáját , amelynek díja a készenléti időre járó díj és a készenlétes behívása esetén végzett munka utáni díj együttes összege. (16.00) Az ügyeletben végzett munka azonban nem azonos az elrendelt túlmunkával, mert nem folyamatos, a feladatok ellátása közben megszak ítások, pihenőidők vannak. Olyan elrendelt túlmunka pedig sehol nincs, ahol túlórázás közben pihenni, sőt aludni is lehet. A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiuma sem túlmunkának, hanem olyan rendkívüli munkavégzésnek minősítette az ügyeletben végzett mu nkát, amelynek csak díjazása egyezik meg a túlmunkáéval. Az egészségügyi közalkalmazottak közül mintegy 12 ezer orvos, 6 ezer egészségügyi szakdolgozó és ezer műszaki dolgozó vesz részt az ügyeleti ellátásban, akiknek közel egyharmada készenlétet is ellát. A készenlét ellátásáért, amikor a dolgozó nem végez munkát, nem a munkahelyén, csak a munkáltató által elérhető helyen tartózkodik munkavégzésre készen, a munka törvénykönyve értelmében személyi alapbére 25 százalékának megfelelő díjazásra jogosult. Az üg yelet ellátásáért, amikor a dolgozónak a munkahelyén kell tartózkodni, és biztos, hogy munkát is kell végezni, természetesen - ugyancsak a munka törvénykönyve alapján - a 25 százalékos készenléti díjnál magasabb díjazást kell biztosítani. Az ügyeleti díjak megállapításához részben a Magyar Orvosi Kamara, részben pedig reprezentatív felmérés alapján saját adatainkat vettük alapul. Ezen adatok szerint például egy hétköznapi 16 órás csendesügyelet díja, ahol általában egykéthárom órás a tényleges munkavégzés , mind a 16 órára az óránkénti illetmény 45 százalékában, illetve a 24 órásnak szervezett heti pihenőnapi vagy munkaszüneti napi ügyelet díja, ahol általában 24 óra a tényleges munkavégzés, mind a 24 órára 50 százalékban került meghatározásra. Hangsúlyozo m, hogy az ügyeletidíjszázalékok minimumok, amelyeknél magasabbat a munkáltató megállapíthat. A kormányrendelet szerint ügyeletet csak azokban az intézményekben, szolgáltatóknál vagy munkakörökben kell szervezni, ahol műszak szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges. Ezért amennyiben a felvételes baleseti sebészeti vagy bármely más osztályon az indokolt, a folyamatos
