Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Az egészségügyi intézmények új ügyeleti finanszírozása" tárgyában - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
1601 ember nehéz helyzetben él, akkor a kortárs film sorsáról talán valóban nem feltétlenül helyes és ke ll egy többékevésbé filmmel foglalkozó embernek beszélni. Itt azonban valóban a múltról van szó. Olyan egyszeri, megismételhetetlen értékről, amelyet ha elpocsékolnánk, akkor az utódaink előtt is szégyenkeznünk kellene. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy amit miniszter asszony megfogalmazott, az a valóságban így érvényesüljön, és valóban olyan kezelésbe kerüljön a nemzeti filmállomány - a játékfilmek, híradófilmek, dokumentumfilmek , szakmailag, technikailag egyaránt úgy tudják megőrizni, hogy azt a köve tkező nemzedékek is használni tudják, tanulni tudjanak belőle. Ha a miniszter asszony megenged egy jó tanácsot, akkor általában azt szeretném mondani: nagyon helyes lenne, ha ön és munkatársai nemcsak akkor nyilatkoznának, amikor a kósza hírekre, a találga tásokra defenzív módon válaszolni kell, hanem akkor, amikor - ezek szerint - jó úton történnek dolgok, arról előzetesen tájékoztatni kellene a nyilvánosságot, mielőtt még felreppennek mindenféle találgatások. Akkor talán valamivel nyugodtabb légkörben esne szó ilyen kérdésekről. Kérem, hogy tartson ki amellett, amit itt megfogalmazott. Remélhetőleg a privatizáció iránt amúgy nem túlságosan lelkesedő magyar humán értelmiség legalább a nemzeti filmvagyon megőrzéséért hálás lesz önnek. Köszönöm. Elfogadom a vá laszát. (Taps.) Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Az egészségügyi intézmények új ügyeleti finanszírozása" tárgyában ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Dr. Pusztai Erzsébet, az MDNP k épviselője, interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez, "Az egészségügyi intézmények új ügyeleti finanszírozása" tárgyában. Megadom a szót dr. Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnö k Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1992ben született meg a munka törvénykönyve, majd '93ban a közalkalmazotti törvény. '94 tavaszán már látható volt, hogy a munka törvénykönyve nem ismeri az ügyelet fogalmát, és éppen ezért az egészségügyi közalkalmazottak számára az ügyeletek finanszírozása komoly problémát okoz. Ekkor már gondolkoztunk azon, hogy meg kellene határozni e finanszírozás speciális módját, azt a módot, hogy a készenléti díj megállapítása után túlmunkaátalányt állapítsunk meg a z egészségügyben. Nos, éveken keresztül nem történt semmi ebben az ügyben. Ugyanakkor az egészségügyi dolgozók elindítottak néhány pert a munka törvénykönyvére hivatkozva, hogy fizessék ki az általuk elvégzett munkát. Ezekben a perekben döntés is született . A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a kórházaknak évekre visszamenőleg ki kell fizetniük az ügyeleti díjakat. Nos, ilyen helyzetben természetes volt, hogy mindenki nagyon várta: a kormány végre lépjen valamit, és oldja meg az egészségügyben az ügyeletek finanszírozását. Most megjelent a 237/96. számú kormányrendelet, amely az egészségügyi intézmények ügyeleti szolgálatáról és annak finanszírozásáról szól. A kormányrendeletet és az ehhez csatlakozó népjóléti miniszteri rendeletet áttekintve számos kérdés vetődik fel, melyből most csak egy - bár rendkívül lényeges - kérdést emelek ki. A kormányrendelet szerint az ügyeletben eltöltött időért kevesebbet fizetnek, mint a normál munkaidőért. A rendelet szerint ugyanis az ügyeleti szolgálatért járó óránké nti ügyeleti díj mértéke az egy órára eső bér százalékában van kifejezve. Ez rendben is lenne. De például csendesügyeletben a heti pihenőnapon az illetmény egy órára eső összegének 50 százaléka, ügyeletben a heti
