Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1561 ahogy egyesek ezt elképzelik. Nem kaptak enni a hadifoglyok, ezt családi elbeszélésekből tudom, és az éhezéstől elgyengülve a latrinába beleestek, é s ott haltak meg. Nem egy, nem kettő! Ha már kiterjesztjük a magyar állam kárpótlási kötelezettségét, akkor két tételre leszűkíteni, a deportálásokra és a szovjet kényszermunkára, véleményem szerint nem lehet. Az Alkotmánybíróság mondhat bármit, nekem az a megállapításom, hogy akkor ez ember és ember közötti méltatlan megkülönböztetés. Mert a magyar államnak, a jelenlegi magyar államnak, de még a diktatúra alatti magyar államnak is, amikor német és orosz megszállás volt, jóval kevesebb volt a beleszólási le hetősége a dolgok irányításába, mint ahogy azt egyesek feltételezik. Tehát a nagyon nagy kérdés ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban képviselőtársaim, hogy ha kiterjesztjük a kárpótlási határokat, akkor úgy terjesszük ki, hogy valóban méltó legyen ahhoz , hogy ember és ember között nincs különbség nemre, fajra, vallásra, felekezetre tekintet nélkül. Ha nem ezt tesszük, ha megint csak egyes részelemeket emelünk ki, akkor úgy hiszem, viszályt fogunk elhinteni; és ebben a viszályban, bár nyilvánvalóan jóval kevesebb lesz az érintettje, mint a korábbi megoldásnak, amikor senki nem kapott, de mégis lesznek olyanok, akik véleményem szerint joggal, úgy érzik, hogy kimaradnak. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Itt már csak halkan lehet felvetni azt a kérdést, hogy a kkor az a körülbelül 40 ezer magyar, akit '44 őszén gyilkoltak le a Bácskában azért, mert magyar volt, annak a jó néhány ezer magyarnak, akit a Felvidékről deportáltak Csehországba '44'45 igen hideg telén, és megfagytak, azoknak a hozzátartozói miért nem kaphatnak kárpótlást? Azok is egyfajta hovatartozás miatt szenvedték el ezt a sérelmet azért, mert magyarok voltak. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Őszinte megdöbbenésemre találkoztam ebben a törvényjavaslatban egy olyan szakasszal, amit a korábbi törvényj avaslathoz módosító javaslatként benyújtottam, de azt a kormánypárti többség akkor leszavazta. Nevezetesen: ha más állam az élet elvesztése miatt kárpótlást, kártalanítást vagy egyéb jóvátételt nyújtott, akkor ezen a jogcímen az illető nem jogosult a magya r államtól kárpótlásra. Azt hiszem, hogy most itt van előttünk ez az egyetlenegy paragrafus, rávilágít arra, hogy milyen cinikus és felelőtlen a kormányzat. Milyen cinikus és felelőtlen, mert ha most jónak találja, akkor miért nem találta jónak ezelőtt fél évvel; ha most úgy gondolja, hogy valóban egy másik állam és nevezetesen - mondjuk ki - a német állam kártalanítást adott már nem Magyarországon élő személyeknek a holocaust miatt, akkor indokolatlan lenne a magyar államtól ugyanezért még egyszer kárpótlá st adni. Amikor a miniszterelnök úr mindig előadja az Országgyűlésben, hogy az ellenzék soha nem mond semmit, és ezt követően az ellenzék mindig találkozik a módosító javaslataival, törvényjavaslataival a kormány által előterjesztettek között, akkor valóba n fel kell tenni azt a kérdést: a kormányzati felelősség ugyan miben áll? A kormányzati felelősség és az emberi felelősség hogy miben áll? Igen tisztelt képviselőtársaim, amikor 1994. szeptembere óta kértem, könyörögtem önöknek, tegyék lehetővé, hogy a pol itikai üldözöttek kárpótlási jegyeiket életjáradékra válthassák, az igen tisztelt kormánytöbbség leszavazta a javaslatomat, azt követően pedig már napirendre sem vett tárgysorozatba sem vette. Ennek az egyik okaként a legutolsót, a decemberit olyképpen apo sztrofálta az emberi jogi bizottság elnöke, hogy ameddig a '45 előtti sérelmek orvoslása nem történik meg, addig szó sem lehet arról, hogy ezek a politikai üldözöttek, akik kárpótlási jeggyel rendelkeznek, visszaadhassák, és helyette életjáradékot kérjenek . (Gellért Kis Gábor: Nem így hangzott el.) '45 egy határkő, csak elfelejtette képviselőtársam, hogy a '45 előtt sérelmet szenvedetteknek is van - nem is csekély! - kárpótlási jegyük és szerették volna visszaadni és életjáradékot kérni helyette. Ez a törvé nyjavaslat most már lassan három évvel az én első indítványom után egy megoldást kínál fel. A megoldás összegszerűsége természetesen igen csekély. De a megoldás módja, hogy majd szeptember és december között lehet kérni, és majd ezt követően 300 ezer igény t el fog bírálni a felbomlás előtt álló Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal, ez egy olyan embertelen megoldás, amit ismét nem lehet elfogadni. Mennyivel jobb lett volna, ha képviselőtársaink decemberben azt a
