Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
1555 (11.30) Soron következik Hasznos Miklós képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részér ől. Őt követi majd Kósa Lajos, a Fidesz képviseletében. Megadom a szót Hasznos Miklós képviselő úrnak. DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja ebben a - m ost már a parlament előtt harmadszor lévő - törvényben - és ebben korrigálnám a tisztelt államtitkár urat, mert hiszen ez a Ház már harmadszor tárgyalja, ha figyelembe vesszük a rendszerváltás első parlamenti ciklusát, az életüktől és szabadságuktól politi kai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslatot: egyetértünk azzal, le kell zárni a múltat. A múlt lezárásának ez is egyik eszköze: ha az anyagi mértékről nem is beszélünk, de erkölcsi kötelessége egy politikai hatalomnak rendezni azokat a ké rdéseket, amelyek a társadalom bizonyos részeiben a politikai diktatúrák üldözötteinek és áldozatainak körében még ma is orvoslásra és megoldásra várnak. Tehát egyetértünk azzal, hogy kell ez a törvényjavaslat, kell erről a törvényjavaslatról beszélni. Az teljesen más kérdés, és azzal is egyetértünk, hogy méltányosságról van szó elsősorban, mert hiszen nagyon nehezen lehetne kötelezni egy államot arra, hogy előző diktatúrák és idegen hatalmak áldozatainak ő fizessen meghatározott összegeket. Tehát itt kétsé gtelen, hogy méltányossági jog gyakorlásáról is szó van, és ha egyszer elismerjük, hogy erről szó van, akkor már értelmetlen dolog nagyságrendekről beszélni. Mert kérem, tegye a kezét a szívére bárki, aki azt mondja, hogy: én meg tudom határozni, mit ér eg y ember élete, meg tudom határozni, mit ér 10 évnyi börtön vagy kényszermunka, vagy internálás néhány éve. Teljesen mást jelent az akasztást elrendelőnek, a sortüzet vezénylőnek egy emberélet, mint annak a családnak, amelynek a családfőjét megölik; annak a családnak az az emberélet talán mindent jelentett, a jövőt, az érvényesülést, a gyereknevelést, és mindent, és ettől fosztották meg. Álljon ide az az ember, aki azt mondja, hogy ő meg tudja határozni, hogy annak a családnak mennyit ért ez az élet, vagy an nak az embernek mennyit ért az a 20 hónap, 26 hónap vagy 10 év, vagy életfogytiglan! Ezek az összegek, képviselőtársaim, meghatározhatatlanok, ezekről vitatkoznunk nem szabad. Tudomásul kell venni azt, hogy egy állam a teherbíró képességének a határáig gya korolja ezt a méltányossági jogot. Ezért nekünk ezzel kapcsolatban, kereszténydemokratáknak, nincs észrevételünk és nincs kifogásunk. Azonban szabadjon egyvalamit említeni: nem azért vagyok itt most mint ellenzéki vezérszónok, hogy dicsérjem ennek a javasl atnak a rendelkezéseit, hanem azért vagyok itt, hogy egy nagyon súlyos hiányosságára továbbra is felhívjam a szíves figyelmüket. Az első, eredeti törvényjavaslat, a '92es során is a kereszténydemokraták voltak azok, akik felemelték a szavukat a munkaszolg álat kérdésében. És elsősorban azt kifogásoltuk akkor is, hogy úgy szerepelt a hatályos törvényben, hogy "harctéri alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálat". Mi akkor is azt mondtuk, hogy mindenféle diszkrimináció, mindenféle szűkítés, mindenféle k örülhatárolás, ami azt a célt szolgálja, hogy a munkaszolgálat egészéből kivegyenek embereket - és azokat méltónak tartsák arra, hogy kárpótlást, méltányossági alapon kárpótlást kapjanak , sérti az emberi méltóságot, ez a megkülönböztetés. De mi híven az eredeti jogszabályhoz - ami most se változott, a jelenlegi előterjesztésben is az van, hogy az 1939 és 1989 között elkövetett személyesszabadságkorlátozásokért szól ez a jogszabály - azt mondtuk, hogy nemcsak a második világháborúban, és nemcsak a harctér i alakulatnál, hanem minden, diktatúrában teljesített munkaszolgálat igenis méltó, méltányos a kárpótlásra. Nem a kárpótlás összegét határoztuk meg, nem azt kifogásoltuk, hanem magát azt, hogy a kárpótlás tényéből nem szabad kellő ok és indok nélkül emberc soportokat kirekeszteni és kizárni. Érdekes módon - ez volt a mi módosító javaslatunk, öt szavazattal megbukott az előző ciklusban , és már elmondtam az előző vita során is: akkor mind a szocialista, mind a szabaddemokrata
