Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
1556 képviselők a mi módosító javasla tunk mellett szavaztak, Vastagh Pál igazságügyminiszter úr is. Azóta változtak a politikai hatalmi viszonyok, és úgy látszik, ez a változás már azt indikálta, hogy dacára, amikor a törvényjavaslat egyáltalában tárgyalásra került, akkor írásban is fordulta m a miniszter úrhoz, hogy vegyék figyelembe a Rákosirendszer munkaszolgálatosainak a helyzetét is, akkor a miniszter úr írásban válaszolt, hogy majd a törvényjavaslat előkészítésénél figyelembe veszik. Kérem, azóta két vezérszónoklat hangzott el ebben a t émában, és soha, senkitől, semmilyen olyan indoklást nem kaptunk, hogy vajon miért nem érdemesek elviekben - teljesen mindegy, hogy milyen összegű - kárpótlásra azok az emberek, akik 16, 18, 22 vagy 28 hónapig kényszermunkát végeztek katonai behívó alapján . De most kénytelen vagyok az Alkotmánybíróság indoklásának egy részét, ahol a munkaszolgálatot határozza meg, felolvasni. Ugyanis a munkaszolgálat lényege az, hogy nem hatósági határozat - mert hiszen bármilyen hatósági határozat, legyen az bírói, államig azgatási, megtámadható, fellebbezhető s a többi , hanem katonai behívó alapján történik a munkaszolgálatra való kijelölés. Nem fegyveres katonai szolgálatra kerül sor, hanem a behívott személyeket munkára kényszerítik, kijelölt körletben mozoghatnak csak, és fegyveresen őrzik őket. Tehát egyértelmű az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, hogy személyes szabadságuk korlátozva van. Most kapcsolódik ehhez a másik legfontosabb ismérv, éspedig az, hogy a munkaszolgálatra történő behívás faji, vallási vagy poli tikai diszkrimináció alapján történik. Ez a két kritérium meghatározza, hogy mi a munkaszolgálat. És nem az, hogy hideg van, nem az, hogy milyen ruhát hordanak - nem az, hogy hány katona őrzi őket, nem az, hogy vane világháború vagy béke van. Ha tehát kat onai behívóval munkát végeztetnek emberekkel, és ezért őket fegyveresen őrzik, és ez a behívás kizárólag politikai okok alapján történik, akkor kérem, ez csak egy szóval magyarázható: ez a munkaszolgálat. És ezt a munkaszolgálatot helyezte az Alkotmánybíró ság - az első határozatával beemelte expressis verbis - a jogszabályba, minden megkülönböztető jelző nélkül, és azt mondta, hogy a kárpótlási jogalap a munkaszolgálat, és semmiféle jelzőt nem tett hozzá. A korábbi előterjesztés, most a második elő terjesztés megint csak azt mondja: második világháborús dátumra meghatározza, hogy '39 és '44 - nem tudom, meddig - közti időben, tehát ez ismét visszahoz egy szűkítést. Még soha senki meg nem mondta nekünk, a Rákosirendszer egykori munkaszolgálatosainak, hogy miért nem vagyunk mi erkölcsileg méltók erre a méltányossági alapon történő kárpótlásra. Kérem, senki ne higgye azt, hogy ezzel vagyont lehet majd szerezni! Nem lehet vagyont szerezni. És ne higgye senki azt, hogy ez az összeg romlásba döntené az ors zágot. Kérem, ez az összeg egy évben még egy fél "tocsiknyi" pénzt sem tesz ki. Mi pontos adatokkal rendelkezünk. Tudjuk, hogy hány munkaszolgálatos bajtársunk volt, tudjuk, hogy hányan igényelték ezt a bizonyos nyugdíjkiegészítést. (11.40) Itt most meg k ell állni egy szóra, mert nagyon sokan mondják azt, hogy ugyan már, kaptatok nyugdíjkiegészítést, miért akartok kárpótlást. Erre csak csendesen jegyzem meg, hogy minden más munkaszolgálatos - internált és egyéb - szintén kapja a nyugdíjkiegészítést, mert azt kormányhatározat rendezte el még az előző ciklusban. Ezen felül majd jár a kárpótlás, amelyet teljesen természetesnek és helyénvalónak tartunk. A társadalmi megbékélés egy nagyon fontos eleme. Sokan azt mondják, hogy ne mindig hátra nézzünk, nézzünk v égre előre, mert akkor tud ez az ország egy irányba haladni, felemelkedni, gondjaiból és bajaiból kilépni. Kérem, mi most előre nézünk, és előre nézve éppen azt mondjuk, hogy miért kell egy újabb politikai diszkriminációt kreálni, miért kell egy újabb réte get megint keserűvé, csalódottá tenni és kizárni abból, ami a történelmi múltjuk és sorsuk során megilletné őket. Nem értjük. Még senki nem tudta megmagyarázni. Jogi akadálya nincs és nem lehet, mert mi azért vagyunk itt, hogy ezt a törvényt meghozzuk, hog y legyen jogalapja. Anyagi akadálya nincs, és nem lehet, hiszen ők 70 év körüli emberek, akik mind átváltanák életjáradékra; egy évben nem tenne ki egy fél tocsiknyi pénzt.
